Sok kérdés érkezik magánjellegű és politikai ügyekben, és az utóbbi időben sokat humorizáltunk miniszterelnökeink szuperhőseiről is. Kérdeztek engem is, hogy nekem van-e példaképem, szuperhősöm? Természetesen mindig volt és ma is van, de nem tudnám egy személyre vetíteni mindazt ami számomra fontos.

Orbán Viktor emlékeim szerint nem választott magának nyilvánosan egy szuperhőst, Magyar Péter viszont eddigiekben egyértelműen Ludas Matyi mellett tette le a voksát.
Orbán Viktor alias ’OVI’ inkább történelmi példákra és nemzeti hősökre hivatkozik, mintsem személyes példaképekre. Visszatérően említi Hunyadi Jánost, Széchenyi Istvánt, Kossuth Lajost, Nagy Imrét. A narratíváiban inkább állami stabilitást helyezi előtérbe és nem egy emberre, hanem egy történelmi folytonosságra hivatkozik. Példaképeinek inkább gondolkodókat tart mint: Roger Scruton aki az államok szükségszerűségéről beszél, Yoram Hazony aki a nemzetállam filozófiai védelmét dolgozta ki, Václav Klaus a szabadságról és gazdaságról írt, Alekszandr Szolzsenyicin művei pedig a geopolitikai és történeti megértést segítik.
Sokat emlegette a hétpróbás Zbigniew Brzezinskit is, aki szintén a geopolitikai megértés terén tálal nem kicsit elfogult ötleteket.
Az egész karakterisztikája a Közép Európai megmaradás körül forog, a kis nemzetek túlélési esélyeit latolgatja, nagyobb perspektívákat keres, de valahol mindig leragad bizonyos államelméleti fogalmaknál, és úgy általában az állam szuverenitásánál, a hatalom és a szervezeti felépítménynél. Többnyire jó diagnózisokkal, de korlátozottan jó megoldásokkal hozakodott elő. Összességében Ő a nagy sakktábla embere, aki próbál jól sakkozni, és talán ezért szimpatizál Brzezinskivel.

Mindemellett épített egy rendszert, amely a beépített kontraszelekciós tényezők miatt eleve vesztes játszma volt. Ezt sokan látták, tudták, kivéve Őt.
A FIDESZ nem azért bukott meg, mert sokat loptak, hanem azért mert természetellenes, nem organikus képződmény volt a NER. Elméletek és eszmények mentén erőből épült, nélkülözve a valódi versenyből kiszüremlő érdemeket, és amikor már az összedőlés jeleit mutatta, erőből próbálták összetartani.
S ez rendszerszintű integrációs ontológiai törés.
Lefordítva: Olyan, mintha egy óraszerkezet minden fogaskereke önmagában működne, de már nem kapcsolódnának egymáshoz.
Vagy másképpen: Képzeljünk el egy zenekart! Minden hangszer kiváló, minden zenész virtuóz. Mégis borzalmas, amit hallunk, mert mindenki más darabot játszik. Ez nem azért van, mert rosszak a zenészek, hanem mert megszűnt az összhang.
Azt nevezem rendszerszintű integrációs ontológiai törésnek, amikor egy rendszerből maga a harmonikus rendszervezérlő elv hiányzik 

Úgyhogy a FIDESZ bukása borítékolható volt, ahogy azt 2016-ban ki is fejtettem. 16 év alatt végigfutott a „projekt”, és hiába volt a G nap, az O1G, a rendszernek volt kifutása és lecsengése. Nem politikai értelemben, hanem ontológiailag.
Márpedig ami ontológiailag bukásra van ítélve, annak van ciklikus periódus ideje is, amit ki kell várni, de elkerülhetetlen a végjáték!
Úgyhogy ami most történik a közéletben az a helyzet fel nem ismerése. Talán Ferenczy Orsolya mondta ki az igazságot: oximoron volna annak feltételezése, hogy a hibát okozók váljanak a FIDESZ megújhodásának hajtómotorjává.
A FIDESZ nem fog megújhodni! A Jobbik sorsára jut, mert az idő és az ontológiai szükségszerűség kitermelte a TISZA áradását.
Vége a nagy vízióknak és a felülről jövő légvár építésnek!

Ebben nyilván nagy szerepe van a THELEGONNAK is, amely az egész világpolitikára lenyomatot helyezett.

Ezért aztán szükségszerű volt, hogy megjelenjenek az élő szuperhősök is, és ma a magyar nemzet Magyar Péterre mint Ludas Matyira tekint. Annál is inkább, mert maga MP is a szuperhősének nevezte.
Jómagam MP-t elneveztem PLUMI-nak; azaz Péter a Ludas Matyi.
Mit mond a világnak ez a szuperhős? Engem igazságtalan sérelem ért. Ezért megbüntetem Döbrögit. Igazságot akarok!
A L.M. mese történetének ereje abban rejlik, hogy a hétköznapi ember igazságérzetére épít. Ezért működik kiválóan szimbólumként, de mint államelmélet/gyakorlat hiányos, mert nem mondja meg, hogyan szerveződik az igazságos közösség a konfliktus után.
Ma PLUMI nagyon népszerű szuperhős, akinek még azt is megbocsátja a nép, hogy szereti a szimpadias jeleneteket, hiszen a nemzet érdekében büntet. Azt is elnézik Neki, hogy a parlamentből valóságshowt csinál. Hozzátéve, hogy meglehetősen szórakoztató, de kicsit több méltóság talán jobb lenne miniszterelnökként, de hát PLUMI természetből fakadóan a dolgok így alakulnak! 

A jelenlegi népszerűsége pont ezen alapul.
Azonban a hosszú távú megfelelés már azon fog múlni, hogy mit tud felmutatni rendszerszinten, és ez akármennyire is jók a szándékai, szintén felső korlátos.
Egyrészt nagy és intelligens kihívás lesz számára az a megfejlődési szakasz, amikor PLUMI-ból igazi államférfivé kell válni.
Van ebben számára jelentős potenciál, viszont vannak jellembeli akadályok is, és ezt lehet a legnehezebben átlépni. Ez lesz az a válaszvonal ahol eldől, hogy MP egy üdítő zivatar lesz-e a kánikulában vagy valódi enyhülést hozó fűszeres eső.

Jelentős veszélyt érzek a 2/3-adban rejlő felhatalmazás birtokában arra, hogy egy ponton túl, amikor PLUMI feloldódik, mi vagy ki jelenik meg helyette? Felbukkan mondjuk Marcus Aurelius, aki mellesleg az egyik személyes példaképem? Vagy valami sokkal rosszabb?
Nem azért tartom példaképemnek mert Marcus Aurelius „hibátlan szent” lett volna, hanem erkölcsi önfegyelemre törekvő uralkodó volt egy erőszakos rendszerben. Aki mint római császár visszafogott tudott lenni egy olyan világban ahol a fényűzés elfogadottabb lett volna. Sztoikus önfegyelmet gyakorolt -nemcsak tanította, hanem élete középpontjába is állította- és egyszerű, fegyelmezett életmódot folytatott császárként is.
Nem volt látványosan fényűző vagy dekadens a római elit mércéjéhez képest, és uralkodása alatt viszonylag erős volt a jogi és közigazgatási folytonosság. Híres műve, a Meditations (Elmélkedések) egy belső önfegyelmező napló, ami nagyon „etikus” képet ad róla.

Szóval a kérdés az, hogy PLUMI alakul-e át, avagy megjelenik az a következő személyiség, aki tovább viszi a projektet a stabilizációs fázisba? Meglátásom szerint az utóbbi fog bekövetkezni.

Nagyon nehéz az az út amin Magyar Péter jár.
Iszonyúan embert próbáló, és személy szerint elismerem és nagyra becsülöm azt, hogy a mínuszból állhatatosan felküzdötte magát. Nagyon elismerendő az a galantéria is, amellyel a családi reputációt védi. Sokan félreértik és azt gondolják, hogy a volt feleségét védi. Nem! A fiait, a családját, az Ő hírnevüket. Nyilván ismeri belülről a rendszert és éppen ezért vált PLUMI-vá. Azonban amikor tisztára mossa a felesége becsületét, akkor a fiai jövőjét tartja szem előtt. A fiai nem egy vitatott és leköszönő igazságügyi miniszter gyerekei lesznek, hanem egy tartással és gerinccel rendelkező emberé, aki úgy is lemondott, hogy valójában nem Ő követte el a hibát. Bizonyos családok történelmi reputációs koncepciókban gondolkodnak, és ez érthető.

Szerintem sokan kíváncsian várják, hogy PLUMI metamorfózisa megtörténik-e, és képes lesz-e a folytatásra?

A helyzet az, hogy számos objektív akadály is meg fog jelenni, és ezek akkor fognak jelentkezni, amikor még nem történt meg az átváltozás.

Az egész világ egy paradigmaváltó fázis előtt áll, amelyre a jelenlegi sakktábla szabályrendszere nem ad megoldást. Jómagam pedig több mint egy évtizede ezen a fázison dolgozom.

A jövőt az a közösség nyeri meg, amelyik a felborult alkuk közepette tud olyan megnyugtató szabályrendszer szerint működni, amely egyszerre ad válaszokat a társadalmi, gazdasági és ökológiai kérdésekre is. A Szakrális Magyarország ilyen koncepció mentén épülget.

Mi a különbség Orbán Viktor, Magyar Péter és a Szakrális Magyarország koncepciója között?
Alapvetően Orbán arra keresi a választ, hogyan szervezhető tartós politikai rend.
Magyar Péter arra, hogy miképp dönthető meg az igazságtalan rend.
Jómagam pedig arra, hogy mi az objektív erkölcsi rend. Milyen az a rendszer, amely alapul szolgálhat ahhoz, hogy kézi vezérlés elkerülésével az embereket egy magasabb erkölcsi cél elérésére ösztönözze?

Hármunk fókusza teljesen máshol van.
Számomra a fókusz a jellem. – Milyen ember alkalmas a vezetésre?
O.V. számára: – Hogyan maradhat fenn egy politikai közösség?
M.P számára: – Hogyan győzheti le az igazságtalan hatalmat az egyetlen ember?

Ezért teljesen mások a példaképeink is.
Számomra Marcus Aurelius példakép a már említettek miatt.
Gandhi pedig mint erős erkölcsi iránytű példás, és ezen túlmenően azt jelképezi, hogy az elvek fontosabbak lehetnek a személyes haszonnál vagy a pillanatnyi sikerélménynél.
S talán meglepő, hiszen meglehetősen pacifista vagyok, de I. Leónidasz spártai király a harmadik példaképem. Számomra Leónidasz alakja a végsőkig vállalt felelősséget és a közösségért hozott áldozatot szimbolizálja.

Lehet, hogy van, aki feszültséget lát ebben a hármasban.

Gandhi az erőszakmentességet hirdette, Leónidasz pedig fegyverrel védte a hazáját. Mindkettőt tisztelem, mert nem önmagában az erőszakot vagy a békét tartom értéknek, hanem azt, hogy az ember legyen hajlandó kiállni egy magasabb eszményért, amit igaznak tart. Az eszköz más, de az eltökéltség mindkettőnél megkérdőjelezhetetlen.

A három szuperhősöm számomra azt üzeni, hogy mindenek felett fontos a fegyelem, a becsület, a szolgálat, az önuralom, a kitartás és a vezetői felelősség.
Központi gondolatom nem egy rendszer kiépíthetősége, fenntartása vagy annak megdönthetősége, hanem a jellem, amely formálhatja a közéletet és a jövőt. Megfelelő morális alapok nélkül az ontológiai törésvonalak elkerülhetetlenek.
Másrészről számomra az is fontos, hogy ezek az emberek az eszményeiket aktív cselekvőkként követték, nem pedig filozófiai esszék szintjén.

Végül: Azért állítom, hogy PLUMI nem feltétlenül tud átesni a metamorfőzison, mert az idő és a világpolitika ellene dolgozik. Ő maga lehet, hogy megfejlődné, csak nem lesz rá ideje. Valójában a amennyire előny jelenleg a kora, annyira lesz hátrány is a következőkben.

Mi pedig itt a SZMO-ban azon dolgozunk, hogy amikor már tényleg nincsenek épkézláb fogódzók, akkor is legyen jó iránytű, pontos térkép…

Láthatjuk, hogy a világ még nem jutott el a ciklus legvégére, de már ugyanott tart, ahol jó 2 évvel ezelőtt a FIDESZ. Már 2024. februárjában, és az azt követő pár hónapban megbukott, de legtöbben még nem látták.

Nagyban, világpolitikai szinteken ugyanez fog végbemenni. Rengeteg fölösleges áldozattal, de be fog bukni a mostani világrezsim.
Miért?
Mert ontológiailag elidegenedett a világ valódi RENDjétől!
A világegyetemben mindennek megvan a megfelelő rendje, helye és funkciója.
A REND nem azt jelenti, hogy minden ugyanolyan fontos, vagy nincs hierarchia, hanem azt, hogy semmi sem foglalhatja el a teljes rendszer helyét!

Most felbomlott a REND, mert amikor a rész egésznek képzeli magát, az ontológia értelemben integrációs szakadást idéz elő.
Amikor az alrendszerek a hatalomra, a technológiára, az identitásra, a vallásra, a piacra, a pénzügyre, a nemzetre, akár az egyén szabadságára hivatkozva felülhelyezkednek és felcserélik magukat a teljességgel, akkor már pontosan tudható, hogy hol és milyen tényezők kapcsán jön a bukás.

Mindegyik legitim része a nagy egésznek, és mindegyik torzulhat abszolútummá.
Amikor a torzulási folyamat elindul akkor még megállítható, de a kifejlett fázisában már csak kivárásra lehet játszani.
A lecsengő fázisában kárt lehet enyhíteni, de már nem lehet megakadályozni a súlyos veszteségeket.
Ebből számomra mindig is az volt a tanulság, hogy jobb előre olyan helyzetet és szabályrendszert teremteni, amely önjavító módon viszonyul a változásokhoz.

A MAAT rendszere ilyen.
Nem merev, nem dogmatikus, hanem életszerű és alkalmazkodó, de erősen megkülönböztető jellegű.
Ugyanis ha nincsenek helyes igazodási pontok, akkor nincs normális társadalmi fejlődés!
Ilyen igazodási pontok a szuperhősök, az élsportolók vagy egyéb kiválóságok. Ezért rendkívül fontos, hogy ezek az útba igazító csillagok valódi fénnyel bírjanak, ne a bulvár világ csillogását képviseljék!

A MAAT útja a minőség útja. Ezért a magyar ember útja is egyben!

Elkerülhetetlen lesz az a változás amely a nem is távoli jövőben végbemegy elsőként hazánkban, aztán nagyon-nagyon sok helyen a világban…

Fentiek nem minősülnek politikai nyilatkozatnak – csak egy ontológus – szakrális vezető magánmeglátásai…

Áldás az igaz úton járókra!