Szutor Erzsébet cikksorozata, mely a Világ Magyarsága c. folyóiratban jelent meg

4. rész.

Sorozatunk célja bevezetni az Olvasókat a magyarok ősi tudásának alapjaiba, megismertetni azt a szellemiséget, mely az új korszak, az ARANYKOR küszöbén a túlélésünk elengedhetetlen feltétele.

Az első két részben a Magurákra vonatkozó általános ismeretekről volt szó, a harmadik részben a Szakrális Magyarország tevékenységét, programját is röviden bemutattuk. Ebben a részben néhány  tapasztalatot, élményt fogunk megosztani mindennapjainkból.

Különös jelenésnek lehettek tanúi mindazok, akik az idei Kurultáj rendezvény szombati napján ellátogattak Bugacra.

Jómagam még sosem voltam ezen a rendezvényen, nem ismertem a helyszínt, nem gondoltam volna, hogy itt a homoksivatag közepén bármiféle kulturális eseményt élvezni lehetne, tűző napon kánikulában, száz százalékban élő famentes területen. Mert ez ilyen. Minden elismerésem a rendezőké, és az ide látogató sokezres tömeg is eléggé meglepett. Sokféle kultúra találkozik itt, a magyarság és testvérnépek együtt ünnepelnek, tisztelgünk az ősök emléke előtt. A nap fénypontja az a felvonulás, melyen korhű viseletben különböző hagyományőrző csoportok bemutatkoznak. Lovasok, szekerek, gyalogosok. Ezt a törzsközönség így szokta meg.

Most azonban történt valami olyasmi is, ami az eddigi szokásoktól eltérően, új színt vitt a hagyományos programba.

Egy kis csoport Hölgy vonult körbe-körbe, zászlóval, rendezett alakzatban, szó nélkül, csendben, méltósággal, hosszú órákon keresztül, lefátyolozva, titokzatosan.

„Hölgyek vonulnak zászlóval!”- Kiáltotta egy férfihang. Nahát! Hangzott, mert ilyet sem láttunk még itt ezen a rendezvényen. Meg máshol sem. Tényleg nem túl jellemző, hogy „hölgyek vonulnának zászlóval”…

Nyolc Hölgy, szivárvány színű korhű ruhákban, (milyen kor?- hű)  elől Vezetőjükkel – vajon ki lehetett Ő? A tömeg kettévált előttük, ahol feltűntek, és a sok csodálkozó, kíváncsi tekintet közepette fotósok hada ugrándozott előttük, körülöttük.

Kik voltak Ők? Mit képviseltek? Milyen üzenetet kívántak átadni? Hányan értették meg? Egyáltalán, akarták-e megfejteni e rejtélyt, vagy elfogadták az emberek, hogy ezen a rendezvényen mindenféle „hóbortos viseletnek” helye van és kész…

Na de a Zászló! A zászló mégiscsak valami szimbolikus üzenetet szokott közvetíteni, és az általuk hordozott zászló az „árpádsávos” néven vonult be a köztudatba. De EZ a zászló némileg eltért a megszokottól, mivel a közepében megjelent egy szimbólum, ami az egyszerű árpád sávoson nem szokott ott lenni, ezzel jelezve: ez valami MÁS, EZ VALAMI TÖBB.

A zászló közepében ugyanis a MAGURA, vagyis NAGYBOLDOGASSZONY ŐSI SZIMBÓLUMA LÁTHATÓ.

Nahát! És még egyszer Nahát!

Nagyboldogasszony Országában – mert mint tudjuk, István király Neki ajánlotta fel az országot, a Szent Koronát halálos ágyán, nem Szűz Máriának – tehát itt most Nagyboldogasszony Országában VALAKIK Nagyboldogasszony zászlójával vonulgatnak egy olyan rendezvényen, amely az őseink előtti tisztelgés, ünnep?

De ez a rendezvény kifejezetten csak az egy-két ezer éves történelmet ismeri, fogadja el a magyarság múltjából. Úgy kb. Atilla királyunk koráig visszamenőleg, és a felvonulás is ennek a kornak a hagyományát követi.

Ez a kis csoport azonban fel kívánta hívni a figyelmet itt, ezen a rendezvényen, hogy a magyarság ősisége, hagyománya ettől sokkal-sokkal ősibb időkre vezethető vissza. Így ők a menetbe nem is állhattak be, de valójában nem is illettek volna oda.

Így hát a kis csoport türelmesen állva végignézte a menetet, de nem adták fel…

Ezt követően órákon keresztül vonulgattak a hatalmas területet bejárva, tűző napon, lefátyolozva, méltósággal, olykor a főáramú magyar-menettel, felvonulással éppen szembemenve… És ezt a szembemenetelést tekinthetjük szimbólikusnak is, hiszen minden tekintetben egy sokkal ősibb, sokkal régebbi korba visszatekintő kultúráról, hagyományról szól az Ő ÜZENETÜK. Ezt a tudást, ezt a hagyományt pedig valóban nehéz befogadni mindazoknak, akik a magyarság történelmét 1-2 ezer év távlatából (hivatalos történettudomány), vagy a Nimródi ősöktől származtatják, vezetik vissza.

A korábbi részekben leírtuk, hogy a magyar, illetve a Magura elnevezés mit jelent:

MA: idő, IGI/IGE/IGU: információ, ARA: a tér energiája

Vagyis Idő-Információ-Tér Szenthármassága, az Isten/Mindenség neve.

Márpedig egy ilyen nevet viselő nép ugye teljesen logikus, hogy a teremtéssel kb. egyidős lehet. A magyar pedig a teremtés nyelve, az a nyelv, amely legközelebb áll a természet rendjéhez, a legősibb onto-ono nyelvekhez, ezen a nyelven érthető meg legkönnyebben a Természet Törvénye, a MAAT rendje, filozófiája, vagyis az ősi szakrális tudás.

Erre a tudásra van most szüksége a magyarságnak ahhoz, hogy a világ népeinek fáklyát tartva kivezesse az emberiséget a halál kultuszából az Élet tiszteletét és mindenek felett való megóvását tanító kultúrába.

Mert az ÉLET nem arról szól, amit most megtapasztalunk ebben az átmeneti időszakban: betegség, háborúk, pénzügyi-gazdasági összeomlás, leépülő ellátó rendszerek stb.

Hogy az ÉLET miről szól? Miről KELLENE, HOGY SZÓLJON?

Álljon itt egy rövid idézet abból a kb. 200 ezer éve íródott TURARÁBÓL, amely az ARÁK tudását, a teremtés történetét leíró csodálatos költemény:

„A világnak nincs kezdete, se vége.

Nincs múlt és jövő, csak a pillanat.

E pillanatvilág örök, s a kerek világ én vagyok.

Az örök világot az örök mozgás tarja fenn.

Nincs más, csak a valami és a semmi.

A valami és a semmi az én hangom.

Ezzel teremtem a mindenséget.

Teremtésem titka a zene.

Teremtményeim zenémre boldogan táncolnak.

Zeném a mindenség harmóniája.

Harmóniámnak engedelmeskedik a mindenség.

Én vagyok a zene, és én vagyok a harmónia.

Ki engem sért, önmagát pusztítja.”

„A világot jókedvemben teremtem.

Először adom a hangot, a hang hangra talál.

A hangok összekapaszkodnak, és dallammá fakadnak.

A dallamnak ritmust adok.

A dallam spiráljai és ritmusom egymásra találnak, tolulnak és lágyan ringanak.

Mozgásuk, ritmusuk már sajátjuk, s a dallam életre kel.

Zenéjük az én zeném, de a mozgás már az övék.

Örömüket lelik a mozgásban, s én örömömet lelem őbennük.

Ha elhallgat a dal, megszűnik az élet, és a valami is semmivé válik.”

(ILARA: Sacra Hungarorum I/I. Kötet)

A napjainkban tapasztalható káosz az Új Világ SZÜLETÉSének a jele, velejárója. Fájdalom nélkül nincs ujjáSZÜLETÉS.  De hogy milyen minőségű lesz a megSZÜLETŐ Új Világ, az rajtunk fog múlni. Ez most a várandósság utolsó szakasza, ami a legnehezebb, ezt minden NŐ, aki gyermeket SZÜLT, pontosan tudja.

Tehát kedves Férfiak! Mivel a SZÜLés-SZÜLetés körüli bábáskodás mindig is NŐI „munka” volt, amióta világ a világ, bízzák ezt a feladatot nyugodtan a NŐKRE, engedjenek teret nekik a „bábáskodási” szakaszban, a munka dandárjának elvégzéséhez, illetve segítsenek nekünk ebben. Ez esetben nyugodtan bízhatunk Természet Istenanya támogatásában.

Az utóbbi évezredek „új világait”, újabb és újabb izmusait  FÉRFIAK SZÜLTÉK. Az eredmény MAGÁÉRT BESZÉL.

Most is éppen egy ilyenre készülnek: New World Order, Új Világrend.

Tehát kedves Nőtársaink! Meg kell állítanunk ezt az őrületet, ami a végső pusztulásba vinné a világot. Gyermekeink, unokáink és saját jól felfogott érdekünkben együttműködve, cselekvő szeretettel véghez kell vinnünk az átalakulást, hogy az Élet győzedelmeskedjen: a béke, harmónia, megvalósuljon, amint azt a TURARA gyönyörű sorai leírják.

MI, NŐK, ILYEN VILÁGOT KÍVÁNUNK MEGVALÓSÍTANI!

Ebben az átmenetben tehát a NŐKNEK sokkal hangsúlyosabb szerepet kell vállalniuk, s ha megtörténik a fordulat, vissza kell állítani a feminin-maszkulin energiák egyensúlyát. Azzal a kiegészítéssel, hogy a Szakrális Vezető NŐI MINŐSÉG: mi-NŐ-s-ÉG.

Ezt az üzenetet, ezt a cselekvési tervet hirdette a Nagyboldogasszony zászlaját hordozó kis csoport is a Kurultáj rendezvényen, és ezt a programot hirdeti és hajtja végre a Szakrális Magyarország egyre bővülő csapata.

Áldás az igaz úton járókra!