– pártokban gondolkodó emberek számára érthetően

Amikor azt mondjuk, hogy „szakrális társadalmi berendezkedés”, sokan elsőre azt gondolják, hogy valamilyen vallási, teokratikus állammodellt képzelünk el. Pedig ez a legnagyobb félreértés.

A Magyar Nemzet Szabadság Alkotmánya és az Élet Kánon nem vallási alapú rendszert ír le, hanem egy természetes, életközpontú rendet, amelyet az ember belső igazságérzete és a világ rendje ismer fel – nem egyház, nem dogma, nem hitrendszer.

Mi a különbség a vallási szakralitás és a természetes szakralitás között?

• A vallási szakralitás általában egy intézményesített istenképhez, szertartásokhoz, hiedelmekhez, teológiához kötődik. Ilyen például a keresztény egyház által képviselt szakralitás, ahol a szentség forrása Isten, és a szent dolgokat az egyházi tanítás határozza meg.
• A Szakrális Magyarország fogalomrendszere szerint a szakralitás nem vallási, hanem természetes rendi kérdés. Itt a legnagyobb szentség maga az Élet – nem elvont értelemben, hanem konkrétan: az emberi élet, a közösség, a természet, a teremtett világ élő egyensúlya.

Ez a szemlélet nem rekeszt ki senkit, nem kötelez hitre, nem akar megtéríteni. Ez egy olyan társadalmi modell, ami azt mondja: a legfőbb érték az Élet, és minden berendezkedésnek ehhez kell igazodnia.

Hogyan lehet ezt megérteni, ha eddig pártokban gondolkodtunk?

A pártpolitikai rendszer logikája az, hogy:
• érdekcsoportokat képvisel,
• ideológiák mentén osztja meg a társadalmat,
• versenyben gondolkodik,
• és gyakran háttérbe szorítja az emberek valós szükségleteit.
A szakrális társadalmi berendezkedés ezzel szemben:
• nem ideológiák mentén szerveződik, hanem az élet rendje szerint,
• nem versenyelvű, hanem együttműködő és szolgáló,
• nem pártokban gondolkodik, hanem közösségi felelősségben,
• nem hatalmat akar szerezni, hanem az Életet védi és szolgálja.
Mitől szakrális egy társadalmi rendszer?
A sacraveritas pont com oldalon leírtak szerint egy társadalom akkor szakrális, ha:
• minden döntés alapja az Élet védelme és méltósága (nem a profit, nem a hatalom, nem az ideológia),
• a vezető nem uralkodik, hanem szolgál,
• a törvények nem a hatalom megszerzésére, hanem az igazságosság fenntartására születnek,
• az emberek nem „állampolgárok”, hanem lélekkel bíró egyének, akik részei egy közös élő rendnek,
• az egész társadalom a Természet rendjével összhangban működik, nem ellene.
Ez nem vallás, hanem a legtermészetesebb út!

A Szakrális Magyarország rendszere nem egy vallásos állam, hanem egy természeti-erkölcsi alapokra épülő társadalmi innováció, amely újra felfedezi azt, amit a modern világ elfelejtett:
„Az Élet nem eszköz, hanem cél.
És amit szolgálni kell, az nem a hatalom, hanem maga az Élet.”