A napi szintű elemzői megszólalások és a közélet szereplőinek megnyilvánulásai szinte a világ minden részén alapvető és közös vonásokat vonultatnak fel; amelyet egy egészen mély morális mocsárként jellemezhetnénk, ami elnyeli a még egészséges megnyilvánulásokat. Emberrel és a környezetével együtt beszippant mindent, ami a világ társadalmai számára élhető közeget jelenthetne.
Az egész világ a „demokratikus” pártpolitizálás izgalmában tartja magát, noha napnál is világosabb, hogy minden párt csak egy bizonyos réteg részérdekét és igazságát képviseli, és ennek megfelelően a harc örök, az adok-kapok garantált, és az energiák elfecsérlése bizonyított.
Számos együttható következményeként szinte az egész emberi populáció végtelenül törékeny és sérülékeny rendszerben próbál valahogy élni, és szebb, jobb, normálisabb életről álmodni, és úgy tenni, mintha minden rendben volna. Pedig nagyon sokan tudják, hogy semmi nincs rendben, akárhova is nézünk repedezik és nyikorog a jelenlegi status quo minden eresztéke és fala.
Miért tűnik kiúttalannak a helyzet, és miért nem lehet eljutni a jó megoldásokhoz?
Egyszerűen azért, mert emberiség szinten tértünk el a normalitás útjáról!
Rengeteg alantas emberi jellemző tolta ide a világot.
Sok konteós úgy gondolja, hogy minden tervezett, minden egy bizonyos felső kaszt hibája, de sajnos ez nem így van!
Valójában a kisemberek éltetik a fosztogató rezsimeket a megalkuvásukkal, butaságukkal, tájékozatlanságukkal, nemtörődömségükkel és a legalacsonyabb szintekig az egyéni érdekük előtérbe helyezésével.
Ezek az emberi tulajdonságok kicsiben és nagyban egyformán pusztítóak, és hiába reklamál a kisember az erősebb kutyáknál, valójában ő sem különb.
Nyugodt szívvel kimondható, hogy napjainkra kizárólag a natív népek, törzsek tagjai tekinthetőek teljes értékű embereknek, mivel ők egyértelműen a természet szabályai szerint élnek, belülről vezéreltek, míg az ún. civilizált emberek egyre erősödő mértékben kívülről vezéreltté váltak.
A városlakó liberális emberfajta ennek a kasztnak a tetején helyezkedik el, legtöbbjüknek nulla kapcsolata van a természettel, ezért vad vagy éppen rózsaszínű elképzeléseket dédelgetnek a világ működéséről.
Hajlamosak azt hinni, hogy ők vannak a tápláléklánc tetején, ők a szellemi civilizáció csúcspéldányai. Ennek megfelelően avatkoznak a közéletbe, és e képzelt piedesztálról osztják az észt, és a követendő virtuális praktikákat a világ dolgairól.
A világ másik nagyon fontos romboló tényezője a végtelen magánönzés, és annak megengedése. A megengedés történelmileg szervesen összefügg az ábrahámita vallások társadalom-meghatározó szerepével, melynek keretében üldözték és eltiporták a természetvallások követőit.
Azokat az un. „pogányokat” pusztították, akiktől megörököltük a máig ható természeti bölcsességeken alapuló megtartó morális keretrendszert, és pont ennek olvadása a világ krízisállapotának fő oka.
Mivel az egész világ működésére meghatározó befolyást gyakorolt az európai kultúra, és erre pedig a zsidó-keresztény vallás, így az egész bolygón egy beteg szellemi folyamat indult el, amely azután magával hozta a maga filozófiai, gazdasági és politikai rendszereit is.
A szellemi mételyek kumulálódásának következményei mutatkoznak meg mindabban, ami egyre félelmetesebb és egyre élhetetlenebbé, embertelenebbé teszi a világot.
Tehát az emberi világ legnagyobb tragédiája az, hogy nincs egészséges igazodási pontja, nincs közös nevezője, ennélfogva a világszintű acsarkodás globális problémává nőtte ki magát.
Következésképp az emberek változást akarnak, sürgetnek, és mindenfelé fellépnek az aktuális politikai megváltók, akik nem érnek- és nem is érhetnek el átütő eredményt, hiszen egy adott keretrendszeren belüli szereplőcsere érdemi változásokat nem képes elérni.
Érthetőbben: Ahol a játékszabályok nem változnak meg gyökeresen az igazság irányába, ott csak a krízisek színében-szagában lesz változás, maga az alaphelyzet változatlan marad.
Látjuk, hogy hazánkban is vad és dühödt pártpolitikai csatározás folyik, megy az adok-kapok, és nagyok a remények, hogy az új megváltó majd megcsinálja….de ki kell ábrándítanom mindenkit: Ez nem fog megtörténni! Ehhez a kijelentéshez nem kell kételkedni az adott személy szándékaiban, ha egyértelmű a keretrendszer, amelyben mozognia kell.
A játékszabályok olyanok, amelyekhez igazodni kell a nemzetközi téren, és innentől csak idő kérdése a következő krízis, amely egyébként az egész világot egy rendkívül veszélyes helyzetben tartja.
Tehát nem a szereplők cseréje a megoldás, hiszen ’A Rezsim’ a függőségek kialakításában és a kívülről vezérelt, legelemibb életösztönüktől és józan ítélőképességüktől megfosztott tömegekre vágyik. Nekik a fenntarthatóságot is az érdekeik fenntarthatósága jelenti.
Másrészről a ’A Rezsim’ fél a józanul gondolkodni képes emberek tömegeitől, hiszen azok abszolút szuverenisták és társadalmi anarchiára hajlamosak.
A jelenlegi körülmények egyébként is könnyen kitermelhetnek egy olyan szuverenista ultraliberális és szupraegoista széles réteget, amely valóban még élhetetlenebb anarchiába dönthetné a világot. /pl. az informatikusok köreiben már látható ez a trend/
Szakrális vezetőként az a dolgunk, hogy az efféle dolgokat, összefüggéseket lássuk, érzékeljük és a hathatós lépéseket meg is tegyük a világbékesség irányába.
Pontosan a fent taglalt okok miatt volt szükségszerű az Egyetemes Szent Szellem Élet Kánonjának kihirdetése.
’A KÁNON’ olyan alapvetéseket fogalmaz meg, ami az egész emberiség számára közös nevező, és lehetővé teszi az emberek számára a külső vezéreltségről való leválást, ugyanakkor megadva számukra azokat az örök igazságokon nyugvó alapelveket, amelyek biztos és megbízható iránymutatással szolgálnak a belső iránytű helyességének ellenőrzéséhez.
Tehát a legnagyobb különbség a világ- vagy regionális hatalmat gyakorolni szándékozók és a Szakrális Magyarország nyújtotta lehetőségek között, az autoritásban van. Míg az egyik a magas kvalitásoktól megfosztani szeretné az embereket, addig a SZMO az embereket a legmagasabb minőségek elérésére sarkallja, mivel egy szakrális társadalomban az emberek úgy szuverének és szabadok, hogy pontosan tisztában vannak a hierarchia horizontális és vertikális voltával. Ennélfogva tudják, hogy a bölcsesség alapú meritokratikus társadalmakban mi a rend és a békesség alapja, és nem egymásnak vagy az aktuális irányzatoknak, hanem felfelé- az örökérvényű isteni természeti rend felé akarnak megfelelni!
A minket körülvevő jelent uraló világképben, az ezerféle összevisszaságban lassan senki nem tudja már azt sem, hogy fiú vagy lány-e!
A MAAT természeti törvényei viszont visszavezetik az embereket önmagukhoz, a lelkükhöz, a jó lelkiismeretükhöz, és ennélfogva meg tudják különböztetni a jót a rossztól, a helyeset a helytelentől.
Az univerzum alaptörvénye a rend, és a rendezettség, és ez egyben minden Élet alapja is.
Tehát ha boldog, békés, prosperáló és fenntartható jövőt akarunk, akkor vissza kell térnünk emberiség szinten a közös nevezőhöz, és mindent innen, ebből az alapelvből kell levezetni!
Különösen megalapozott elvárás ez az igazságügy vonatkozásában, hiszen emberi szinten, a társadalmakban minden az igazságügyben dől el.
S ha az igazságügy a természetjognak megfelelően igazság-hű, akkor máris jó úton vagyunk egy boldogabb és békésebb világ kapujához is!
Áldás az igaz úton járókra!
