Az emberiség történelmét áttekintve újra és újra felbukkan egy mélyen fekvő igazság: a világ hosszú távon mindig az egyensúly, az igazság és a harmónia irányába mozdul el.

A káosz, a rombolás és a torzulás időszakai elhúzódhatnak, sőt néha meghatározhatják egy-egy korszak légkörét, de soha nem lehetnek véglegesek.

A természet, a társadalmak és az emberi lélek ugyanazt a ciklikus mintázatot követik: egy kilengés után mindig visszatérnek A Rend felé.

Az emberiség ősidők óta kutatja annak okát, miért tűnik úgy, hogy minden történelmi vihar, romlás vagy káosz után a világ mindig valamiféle helyreállításra törekszik. Mintha a történelem, a természet, sőt maga az univerzum is a nagy kilengések után egyfajta rendet keresne; mintha létezne egy mélyebb törvény, amely mindig visszafordítja a folyamatokat a harmónia felé. Ezt az ősi népek különféle neveken illették, de a lényege ugyanaz: a jó, a rend és az igazság hosszú távon mindig erősebb, mint a rombolás, a káosz és a hamisság.

A természet világában ez a törvény különösen jól megfigyelhető. Az élő rendszerek alapvető tulajdonsága az önstabilizáció: ha valami kibillenti őket az egyensúlyból, helyreállítási folyamatok indulnak be. Egy erdőtűz után az erdő újraéled; egy elpusztított élőhely regenerálódik; egy meggyengült ökoszisztéma idővel új rendet talál magának. A természet (Természet Isten Anya) számára a „JÓ” nem erkölcsi kategória, hanem az Élet fennmaradását szolgáló működésmód. Ami az Élet ellen dolgozik, az összeomlik, a saját instabilitásába pusztul bele. Ami pedig az Életet szolgálja, az fennmarad, növekszik, gyarapodik – ez a MAAT alapelve, az univerzum rendezett rendje.

A történelemben azonban hosszú korszakokon át megfigyelhetjük, hogyan távolodik el az emberi társadalom ettől az egyetemes rendtől. A kontraszelekció – vagyis a valódi értékek, képességek és tiszta jellemek háttérbe szorítása – számos civilizációt belülről pusztított el. Amikor a hatalom nem a legalkalmasabbak, hanem a leggátlástalanabbak kezébe kerül, a társadalom elveszíti önjavító képességét, és romlásnak indul.

A kontraszelekció egyik legsúlyosabb formája a nők leuralása, amely szinte minden patriarchális struktúrában megjelent. A női princípium – az életadás, a bölcsesség, az érzelmi integritás, a morális ösztön – háttérbe szorítása az emberiséget saját természetes egyensúlyától fosztotta meg. A maszkulin túlhatalom uralma alatt olyan korszakok jöttek létre, ahol az agresszió, a terjeszkedés, a birtoklás és az erő fitogtatása vált társadalmi normává, miközben az intuitív, gondoskodó, integráló erők el lettek nyomva.

Ez a torzulás tovább mélyült az urbanizációval, amely az embert soha nem látott mértékben szakította el a természettől. A modern városlakó gyakran teljes életét tölti a természet közvetlen megtapasztalása nélkül. Elfelejti a ciklusokat, az összefüggéseket, a ritmusokat – mindazt, amihez évezredeken át alkalmazkodott. Ez a mesterséges környezet az ember pszichéjét is elidegenítette az Élet rendjétől, és megteremtette az állandó szorongás, céltalanság, túlfogyasztás és önvesztés kultúráját.

Ehhez járul a gazdasági irracionalitás, amelyben a profit vált az értékek mércéjévé, nem pedig az életminőség, a társadalmi haszon vagy a közjó. A modern gazdaságban semmi sem drága, ami pusztít, és semmi sem értékelődött fel, ami épít. A rendszer önmagát rágja, mint egy autoimmun betegség: a „haladás” címén elpusztítja azokat az erőforrásokat, amelyekre épül.

A legtöbb vallás és filozófia pedig – eredeti szándéka ellenére – évszázadok alatt szintén torzult. Sok tanítás elvesztette élő kapcsolatát a transzcendens igazságokkal, és helyébe dogmák, manipuláció, félelemkeltés és öncélú hatalmi érdekek kerültek. A spirituális út többnyire a valóság előli meneküléssé vált, nem pedig az Élet mélységeinek felismerésévé.

Ezek a jelenségek mind egy irányba mutatnak: ha A Rendtől és az ebből fakadó moráltól eltávolodunk, megnyitjuk a poklok kapuit.

A romboló ciklusok elkerülhetetlenek, azonban nem véglegesek.

A történelem azt mutatja, hogy amikor a kontraszelekció, a patriarchális túlkapások, a gazdasági mohóság, az önérdek-kultusz, a spirituális torzulások és bármilyen jelenségek a telítettségi pontjukra érnek, megindulnak a romboló ciklusok. Háborúk, összeomlások, társadalmi válságok, demográfiai hanyatlás, környezeti katasztrófák jelzik: a rendszer eltávolodott az Élet rendjétől, és a rendszer már nem tartható fenn.

Ezek a ciklusok azonban – bármilyen pusztítást is hagyjanak maguk mögött – mindig a helyreállítás előszobái. A káosz az ember műve, és nem végcél, hanem tisztító erő: a hamis struktúrák összeomlását készíti elő, hogy helyet adjon annak, ami összhangban áll a Természet és az Univerzum rendjével.

A szükséges fordulat: az emberiség kollektív ébredése, és éppen ezért elengedhetetlen, hogy az emberiség felismerje ezt a törvényszerűséget.

Nem várhatjuk a pusztulás befejeződését ölbe tett kézzel!!!

A változásnak belülről kell jönnie: a gondolkodás-, az értékrend átalakításából, vagyis a kollektív ébredésből!

A világ akkor léphet ki a romboló ciklusok ismétlődéséből, ha az emberek egységesen állnak ki az egyetemes jó, a morális megújhodás, az Igazság és a MAAT szerinti rend mellett!

Ha felismerjük, hogy a JÓ nem gyengeség, nem utópia, hanem a létezés törvénye…

A végén mindig a JÓ győzedelmeskedik, de rajtunk múlik, hogy a győzelem mennyi pusztulás után érkezik el.

A kollektív felemelkedés ideje most van, és az emberiségnek össze kell zárnia a Rend, az Igazság és az Élet védelmében, hogy az új korszak tiszta alapokon indulhasson el! Minden segítséget megkaptunk ehhez…

Mi azért dolgozunk, azért állunk ki következetesen az igazságért, az Élet rendjéért és a morális megújulásért, mert tudjuk: a JÓ nemcsak győzedelmeskedik a világban, hanem otthonra talál minden olyan lélekben és közösségben, amely kész visszacsatlakozni a teremtett világ egyetemes törvényeihez!

A Szakrális Magyarország ezt az utat képviseli.

A MAAT elveire – igazságra, rendre, tisztaságra és harmóniára – építve segítjük az embereket abban, hogy visszataláljanak saját belső iránytűjükhöz, a valódi morálhoz és a közösségi felelősséghez.

Hisszük, hogy a jövő kulcsa

• nem a félelem, hanem a tudatosság;
• nem a széthúzás, hanem az egység;
• nem a rombolás, hanem az Élet szolgálata.

És amíg ezen az úton járunk – együtt, kitartóan, tiszta szándékkal – addig biztosak lehetünk benne, hogy a jó nem csupán törvény, hanem valóság, és Magyarország ismét betölti azt a szakrális hivatását, amelyet mindig is hordozott: fényként, iránytűként és példaként szolgálni egy újjászülető világban.

Ez az üzenet legyen karácsonyi ajándék mindenkinek: a Rend és az Igazság fénye velünk van, és ahol ez a fény ragyog, van jóság és szeretet, boldogság és beteljesülés.

A Szakrális Magyarország közössége azért dolgozik: hogy minden ember, – az emberiség – újra rátaláljon a helyes útra, önmagához és az Élet Szent Harmóniájához.

Áldott ünnepeket és fényben születő új kezdetet kívánunk minden kedves honfitársunknak!

Áldás az igaz úton járókra!