Sokan nem értik vagy félreértelmezik az utat, amelyet követünk.

Ráadásul nem is bonyolódunk részletes magyarázkodásokba és győzködésekbe, mert nem célunk, hogy változásra és változtatásra alkalmatlan és képtelen tömegek „próbáljanak minket visszarángatni a földre”, mondván, hogy nem vagyunk elég realisztikusak és nem számolunk a fennálló világ tényeivel.

Pedig számolunk! Éppen ezért nem gyűjtünk tömegeket, hiszen tudjuk, hogy a tömegember mindig gondolkodás nélkül a főáramlattal halad, és éppen ettől ilyen szánalmas és gyalázatos a világ!

Tehát köszönjük nem kérünk azokból, akik szerint a jelen realitása változtathatatlan fátum!

Nem kérünk azokból az ezoterikus halandzsázókból sem, akik naphosszat magyarázzák a transzcendens világ varázslatait, és a gurubizniszben nyakig benne vannak…

Nem kérünk azokból sem, akik politikai játszótereken tudják csak elképzelni az életüket, és valójában ész nélkül tolják a világrezsim szekerét…

Mi pontosan tisztában vagyunk a minket körülvevő világ realitásaival, és azzal is, hogy az ami ma megfellebbezhetetlennek tűnik, 1-2 éven belül már a múlté lesz!

Nem harcolunk senkivel és senki ellen, mert a THELEGON mátrix úgyis lebont mindent, ami az Élet alapelveivel, a szakrális létvalósággal ellentétben áll.

A THELEGON mint egy szita, átszitálja a világot, és nyolc év alatt teljesen kitakarítja a TÉR-ből mindazokat a jelenségeket, amelyek az Élet ellen szövetkeznek.

Ennek értelmében a „Szakrális Magyarország” olyan alternatíva, amely nemcsak megtart, hanem egy magasabb lelki és szellemi szintre emeli a társadalmat.

A „Szakrális Magyarország” pillanatnyilag még idealisztikus, spirituális és filozófiai alapokon nyugvó társadalmi-modell, amely jelentősen eltér a történeti vagy tudományosan alátámasztott értelmezésektől, ennélfogva egy szimbolikus, spirituális-jövőorientált koncepció, amely nem áll meg bizonyos történeti realitásoknál, hanem egy új társadalomideál megfogalmazására törekszik.

A koncepció elveti az imperialista, kapitalista elképzeléseket, de mégsem kommunisztikus, nem is hagyományos értelembe vett királyság, nem is demokrácia…

A „Szakrális Magyarország” meritokratikus elveken nyugvó pánarchia, amely nagymértékben támaszkodik az ősi eredendő bölcsességekre, de elvet minden vallási vagy feudalisztikus elképzelést, és nem a történelmi tények rekonstruálására alkalmas, hanem sokkal inkább egy kollektív előremutató jövőkép megfogalmazására.

Mire ad lehetőséget a „Szakrális Magyarország” ?

1. Közösségi identitásépítésre
◦ Az emberek sokszor elveszettnek érzik magukat a globalizációban, a politikai és gazdasági manipulációk között.
◦ Egy szakrális koncepció új „mi-tudatot” hozhat létre: az összetartozás érzését, közös értékrendet, és a gyökerekhez való visszakapcsolódást.

2. Értékalapú társadalmi párbeszédre
◦ A szakrális modell az erkölcsöt, méltóságot, természetközeliséget és a harmóniát állítja középpontba.
◦ Ez segíthet vitát nyitni arról, hogyan lehetne emberközpontúbb, fenntarthatóbb társadalmat építeni.

3. Spirituális iránymutatásra
◦ Sokak számára, akik kiábrándultak a vallási intézményekből, a Szakrális Magyarország eszméje egyfajta belső útmutató lehet: a földi és kozmikus rend közötti kapcsolat keresésben.

4. Pszichológiai stabilizációra
◦ A „szakrális királynő és király” dualitása archetípusként működik: rendet és biztonságot sugall.
◦ Ez képes oldani a modern ember szorongását a káosszal telt világban.
◦ Egy szakrális társadalom eszméje pszichológiailag gyógyír a kollektív veszteségekre: visszaadja a magyar nemzet önbecsülését.

5. Kulturális újraértelmezésre
◦ A magyar múlt, mítoszok és hagyományok „szakrális” újraértelmezése erősítheti a magyar kulturális önazonosságot.
◦ Szimbolikus értelemben egy új kulturális újjászületés eszköze lehet.
◦ A történelmi traumák (Trianon, háborúk, idegen uralom) miatt a magyarság identitása gyakran veszélyeztetettnek érződik, és erre ad gyógyírt.

A „Szakrális Magyarország” fogalma nem pusztán történeti emlékek összessége, hanem egy olyan lelki és kulturális örökség is, amely évszázadokon át meghatározta a Kárpát-medencében élők önazonosságát. A szakrális itt azt jelenti: szentséggel áthatott, természet analóg, vagyis az emberi közösség élete és intézményei nem öncélúak, hanem a transzcendenshez kapcsolódnak.

A magyar hagyományban a szent, a természetes és a világi nem különült el élesen. A mítoszok, legendák és intézmények mind a közösség szellemi felemelkedését szolgálták. Ez mutatkozik meg például a turul-mondában, ahol a madár nem egyszerű állat, hanem égi küldetést közvetítő jelkép: azt tanítja, hogy a magyar nép nem véletlenül született meg, hanem feladata van a világban. Ez a feladat a közösségi összetartozás és a szellemi értékek megőrzése.

A Szakrális Magyarország két legfontosabb jelképe a Szent Tiara és a Szent Korona. A középkori jogfelfogás szerint a hatalom nem az uralkodóé volt, hanem a Koronáé, amelyhez az egész ország tartozott. Ez szakrális üzenetet hordozott: a közösség minden tagja – a királytól a legszegényebb parasztig – részesült a szent rendből. A korona nem egyszerűen arany és drágakő, hanem a közjó, az isteni rend és a közösségi felelősség jelképe.

A csodaszarvas-monda hasonlóan spirituális útmutatást ad. Hunor és Magor a szarvast követve találnak új hazára, ami arra tanít, hogy a nép és az egyén sorsa nem a biztosban, hanem a keresésben, a megújulásban bontakozik ki. Ez a mítosz ma is megszólít: életünkben akkor fejlődünk, ha merünk új célok felé indulni.

A szakrális gondolkodás a történeti eseményekben is jelen volt. Szent István király felajánlása Nagyboldogasszonynak, amely egyrészt azt fejezte ki, hogy az ország nem pusztán politikai közösség, hanem lelki család is, amely oltalom alatt áll. Másrészt egy sokkal ősibb matriarchális szakrális térbe nyúl vissza. Ez a gesztus ma is azt üzeni, hogy egy közösség fennmaradása nem csupán anyagi, hanem szellemi erőforrásain és az őseivel való kapcsolaton is múlik.

A Szakrális Magyarország tehát nem múltba révedő romantika, hanem egy olyan eszme, amely ma is élő tanítással bír.

Építő mítoszai azt üzenik:

• a közösségnek mindig van küldetése,
• a hatalom a közjó szolgálatára van rendelve,
• az emberi élet értelme a keresésben és a fejlődésben rejlik,
• a transzcendenshez kapcsolódás erőt és identitást ad.

Amennyiben ezt a szellemiséget mai nyelvre fordítjuk, akkor a „Szakrális Magyarország” arra hív, hogy ne csak anyagi jólétben gondolkodjunk, hanem olyan társadalmat építsünk, ahol a közösség, az igazságosság és a lelki értékek éppúgy központi szerepet játszanak, mint egykor a mítoszokban és szent hagyományokban!

Aki egy ilyen útra vágyik, az – de csakis az – legyen az útitársunk!

Áldás az igaz úton járókra!