Kedvesek, sokakat irritál az, hogy nem reagálok a vádaskodásokra és rágalmakra. Vannak, akik úgy vélik, hogy ez beismerése az elhangzottaknak. Nos hadd idézzek ide egy irodalmi részletet!
“Beszélgetések:
– Ha tudnád…
– Mit?
– Hogy mit mondott a hátad mögött, most meg…
– Szerinted érdekel?
– Tudom, hogy nem, de miért nem? Tudni kell, mit gondolnak rólad.
– Nem kell. A gondolat mindenkinek a sajátja, csak azokét veszem figyelembe, akik fel is vállalják őket.
– De sokan vannak, akik a hátunk mögött…
– Tudom, és? Nem lehet úgy előre haladni, hogy állandóan a visszapillantóban nézed azokat, akik sosem mernek megelőzni.”
Hozzáteszem: azokkal sem foglalkozom, akik saját gondolatukként lopnak tőlem, azokkal sem, akik nagy igyekezettel aláaknázzák az előrehaladásunkat.
Szeretném érhetővé tenni, hogy nincs bennem félelem vagy fájdalom, hiszen ezek az emberek csak jót tesznek nekünk. Akik plagizálnak vagy hallgatnak mások rosszindulatú mendemondáira és a különféle alaptalan pletykákra, és beleállnak tények és valós ismeretek híján sárdobálásba, a mi kritikai határunk alatt teljesítenek, és egyáltalán nincs szükségünk rájuk! A mi csapatunk tagjainak magas morális elvárásoknak kell megfelelni, és viszonylag nehéz hozzánk bekerülni és könnyű kiesni. Ez értelemszerűen azt is jelenti, hogy nem a népszerűséget hajhásszuk és a gurubizniszben sem vagyunk érdekeltek. Mi egy normális, élhető,-de semmiképp nem egalizáló, szebb, jobb és igazságosabb világot építünk minden nap, minden módon. Akár esik, akár fúj, akár vesszőfutáson, akár szakadékokon keresztül is kell keresztül menni! A cél adott, a terv készen van, az útitársak egyre jobbak, az út egyre simább, és a minőségi elvárásokból egy jottányit sem vagyok hajlandó engedni! Ez azt jelenti, hogy a nép-szerű-ség hajhászását nálunk erőteljesen megelőzi a minőségi igények támasztása. Mi ennek csak a jó oldalát tapasztaljuk: Jó a hangulat, nincsenek belharcok, mindenki a legjobbat igyekszik adni, az emberek nagyon odaadóak a közösségért, egyszerűen és frappánsan oldjuk meg a dolgainkat, és haladunk! Ugyanez nem volna lehetséges olyan emberekkel, akik szellemileg-lelkileg nagyon máshol tartanak. Szerencsére egyre többeknek tűnik fel, hogy az idők folyamán számtalan üstökös húzott el, – jól lehúzva a népet, – mi pedig szépen komótosan, semmit nem siettetve haladunk a “pályánkon”, fejlődünk és eddig gyakorlatilag mindent elértünk amit elterveztünk. Tudjuk, látjuk, hogy a többség a nyertes tömeghez akar tartozni, de egyre nyilvánvalóbb sokak számára, hogy azok a tömegek már vesztesek, de sokszor meglehetősen nagyképűen úgy tesznek, mintha valahova is vezetne az útjuk. A nép-szerű tömegek hamarosan a zsákutcákban tolongnak, de akkor már késő lesz a mea kulpázás! Egy szakrális vezető sohasem a jelen embere, mindig a jövőt és a kiutat mutatja meg. Ezért az általa közvetített narratíva a jelenben élő és összezavarodott tömegek számára nem érhető, nem világos. Ők az ismert fogódzókat keresik. A tömegek sohasem voltak alkalmasak perspektivikus gondolkodásra és nem tudják elképzelni, hogy másképp is lehet valamit csinálni, mint azt megszokták.
Bárki is úgy gondolja, hogy egy szakrális vezetőnek az volna a rendelt dolga, hogy a tömegemberek véleménye miatt izgassa magát?! Nekünk csak olyanokra van szükségünk, akik nem félnek elől menni és hajlandóak példát mutatni!
Mindent összevetve: üdvözöljük ellenségeinket és a gyalázkodókat … nagy szívességet tesznek!
Áldás az igaz úton járókra!
