ILARA TÖRETLEN BÉKESSÉGTEREMTÉSI ÚTJÁNAK EGYIK EPIZÓDJA…
Bárhogy is szapulják az iszlámot, azért van annak is nagyon pozitív hozadéka! Sok vonatkozásban volna mit tanulni tőlük! Az emberekben van tisztelet, alázat a szülők iránt, és van erős ragaszkodás egymás iránt! A magyarok hogy ragaszkodnak egymáshoz, akár családban akár nemzetként?
El tudja bárki képzelni, hogy ne tegezze a szüleit és kezet csókoljon nekik? Az egészséges alázat a magasztos dolgok- és az igazán tiszteletre méltó emberek előtt, vajon kiben van meg? Vajon mennyien vagyunk, akik valaha is térdet/fejet hajtottak valaki előtt, aki arra méltó??? Lehet, hogy nincs olyan ember a környezetünkben aki ezt megérdemelné, de az is lehet, hogy csak nem vesszük észre, vagy szimplán nem vagyunk hajlandóak a tiszteletadás ilyen módjára. Értsük jól! Nem meghunyászkodásról és álságos alávetettségről van szó, hanem a belső, mélyen megélt tiszteletről, háláról! Jómagam életem folyamán számtalanszor térdet/fejet hajtottam néhány ember előtt, és rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy megadatott olyan embereket ismerni, tőlük tanulni, akik erre méltóak voltak.
Az egótól fűtött dölyfös ember soha nem fogja megérteni azt az emelkedett érzést, amely egy térdhajtásban vagy kézcsókban rejlik…és senki ne is tegye meg soha, ha nem érzi azt a hálát, amely nemes cselekedetté emeli!
A proli, dölyfös, alantas, magát istenítő ember számára nem létezik magasabb létezésforma a sajátjáénál, mert lelki kiürültsége, szellemi slampossága és tudálékossága folyton saját magát helyezi a piedesztál tetejére, és onnan ugyan miért is tisztelne bárkit is? Pedig aki képtelen felmérni saját képességeit és helyzetét, nem képes felmérni a saját hiányosságait, az nem képes a békés és boldog együttélésre se! A belső béke az önazonosságból és a saját helyzetünkkel való megbékélésból fakad. A pozitív gondolkodók mindig törekszenek a jóra és még jobbra, de attól még tudniuk kell, hogy éppen hol tartanak, másképp folyton beleszaladnának a pofongépbe. Igazi mély belső békesség, megvilágosult állapot, amelyet nagyon sokan keresnek, nem érhető el a helyes önértékelés, és az abból fakadó mélységes alázat érzése nélkül! A mai spirituális “nagymenők” zöme erősen híján van ennek a nemes belső érzületnek, másképp már réges-régen egy úton járnánk! Jómagam megtanultam a főhajtás és alázat jelentőségét, és bár soha nem vágytam rá, előttem mégis hajtottak térdet/fejet…és vajon azok a nagy arcú spiriguruk, akik a szakrális teret verseny-pályának tartják megértették a lényeget? Gyanítom, hogy bennragadtak a spirituális egó ragacsos csapdájában…. Visszatérve az iszlámra: mindenképpen nagy pozitívuma, hogy sok tekintetben egészségesebb lelkületű nemzedékeket nevel ki. A mai szekuláris társadalmi berendezkedés és a média befolyása elszakítja az emberi lényt a magasabb rendű érzületek mindennapos megélésétől… és sajnos a judeo-kereszténység e téren rendkívül eltévelyedett és követhetetlenül groteszkké lett. Minden jel arra mutat, hogy egyedül a mi utunk -SZMO- marad járható útként az európai emberek számára, hiszen nálunk az egészséges tisztelet és alázat, a kölcsönösség és együttműködés, a barátiasság, és a szükséges józanság is együtt áll.
