Néhány éve még kinevettek és kigúnyoltak ebben a videóban bemutatott tájékoztatással kapcsolatosan. Akkor azt mondtam a csapatomnak, hogy ne aggódjatok, az idők változnak és eljön még annak is az ideje, amikor már mindenki erről fog beszélni…és annak is, amikor jönnek és kérnek azok, akik korábban gúnyolódtak.
A helyzet az előre-jelzettnek megfelelően eszkalálódik és egyre gyakoribb, hogy már a főáramú média is arról beszél, hogy szükség van a szakrális megújhodásra. Lassan oda is eljutottunk, hogy sokan belátják, hogy jó volna egy szakrális királyság csak kiknek és kikkel, hiszen az emberek alkalmatlanok egy szakrális társadalomban való életre.
Vitathatatlan, hogy pillanatnyilag így van, de a helyzet fokozódásával nagyon sokan fognak ráébredni arra, hogy nincs más út! Vagy a teljes megújhodás, és elfogadják az új szabályokat, vagy a totális háború…. Az utóbbit pedig csak az akarja, akinek ez az érdeke…
így nem vagyunk messze attól, hogy sokan belássák, hogy van mód a szakrális átalakulásra, mert voltak, akik már akkor kialakították és működővé tették a rendszert,- a szakrális magyarországot – amikor a bajt és a közelgő helyzetet még csak a szakrális vezető látta előre és megtette a szükséges lépéseket.
Tehát a magyar embereknek megszőttük a védőhálót és meg tudjuk mutatni az utat, de azt garantálhatjuk, hogy hozzánk csak azok jöhetnek, akik képesek egységben, egyhegyű cselekedetekkel a közös célokért odaadóan tenni!
Köszönjük, nincs szükségünk olyanok tanácsaira, akik amikor mi már sok áldozat árán építettük a jövőt, még a saját pecsenyéjükkel voltak elfoglalva!
A szakrális magyarország lesz az a hely, amely a magyar emberek számára menedék lesz…de csak azon magyar emberek számára, akik tudják mi a szeretet, az odaadás, a békesség és az együttműködés! Mi a természettörvényeket követve, tudunk és akarunk is mérlegelni és különbséget tenni jó és rossz között! A jók számára kitárjuk-, míg az érdek emberek előtt bezárjuk kapuinkat. Hamarosan elérkezik a megmérettetés időszaka is!
Kedvesek, sokadik alkalommal kaptam a kérdést, hogy mi a különbség a vallási vezető, a spirituális vezető és a szakrális vezető között?
Igyekszem rövid, közérthető választ adni:
A vallási vezetők egy ideológiai közösség szószólói, az adott eszme dogmatikájának elkötelezett tovább adói. (sok ezerre tehető a nagyobb vallási közösségek száma) Az Istent, a magasabb rendű valóságot a vallásukra jellemző módon sajátságosan, gyakran harcosan interpretálják. A vallási vezetők fanatizálják a híveket, és ennek köszönhető az a rengeteg fájdalom, szenvedés és vallásháború, amely az emberiség történelmének útját szegélyezi. A vallások és vallási vezetők hitükből fakadóan az emberi társadalom tendenciózus leuralására törekszenek, alapvetően megosztók, és nem adnak annyit a világnak, mint amennyit elvesznek. Mindegyik a saját vallását tartja igaznak, és képesek akár vérre menni érte. Logikai úton könnyen belátható, hogy az a sokféleség amit képviselnek, nem lehet egyidejűleg igaz.
A spiritualitás finomít az előzőeken, mert nagyobb, átfogóbb igazságokat és bölcseleteket fogalmaz meg az lételmélettel kapcsolatosan. A spiritualitás elsősorban a bölcselkedés útja, és a spirituális útmutatót klasszikus értelemben nem is nevezhetjük vezetőnek, mert ők valójában tanítók. Különféle eszmei tartalmakat tanítanak, különféle módszertannal. Lásd, taoizmus, konfucianizmus, transzcendens meditáció, jóga és annak fajtái, stb… Ezek az eszmék kevésbé harcosak, sőt sok esetben a belső út megélésére és kifejezetten a passzivitásra sarkallnak. A teremtett világ valóságát filozófiai rendszerekbe emelve, leginkább eltávolíttatják az embereket az élet realitásaitól.
A szakralitás az egyedüli olyan út, amely egységet és harmóniát tart fenn a szellemi és a gyakorlati élettel. A szakrális vezető érti, ismeri és szükség szerint alkalmazza a bölcseleti és a gyakorlati ismereteket egyaránt. A szakrális út a józanság útja, amely a teremtett világ transzcendens útját érti, követi, megéli, és mindezt átülteti a gyakorlati életbe. Módszertanában változatos a szakrális út és a szakrális vezető tevékenysége, hiszen mindig az aktuálisan felmerülő élet adta körülményekre ad válaszokat.
Hasonlattal élve: A vallási vezető a poroszos tanár, a spirituális vezető a liberális tanár, a szakrális vezető pedig a holisztikus gyógyító.
Míg az első kettő tanítja az embereknek azt amiben maga sem lehet biztos, hogy tudja azt amit tanít, addig a szakrális vezető valódi vezetőként együttműködésre sarkallja az embereket, és rábírja őket arra, hogy közösségben és helyesen éljenek, cselekedjenek. Feladatokon és elért eredményeken keresztül harmonizálja-, és az adott helyzethez igazodva nyugtatja, motiválja vagy éppen korholja az embereket.
Az eredmény az, hogy a vallásosok rezignáltak és ellenségesek a más hitűekkel, lsd. siíta-szunnita, zsidó-muszlim, keresztény-ateista stb… folytonos harcok, a spirituális beállítottságúak magasabb rendűeknek képzelik magukat, akik mindenek felett állnak, és egyedül a szakrális beállítottságúak állnak a józanság talaján. Ismerik, tisztelik a transzcendens világ rendszerét, ugyanakkor az élet valóságában is benne vannak. Szellemi és lelki állapotukat tekintve a bigott vallásosok eszelősek, a spirituális beállítottságúak konstans hipnózis alatt állnak, az ateisták pszichózistól szenvednek, szakrális beállítottságúak pedig alapvetően boldogok. Mi is ezt tapasztaljuk a köreinkben.
Mivel az emberek többsége vágyorientált, ezért hajlamosak a meséket valóságként kezelni, szeretnek álmodozni, keresik a megnyugvást, ezért nagyon sokan követik az önhipnózis útját, noha valódi és jó megoldásokat nem nyújt. Amennyiben a vallások és a spirituális tanok szakrálisan helyénvalók volnának, akkor békesség és boldogság honolna az emberi társadalmakban.
A szakralitás úgy helyezi el az embert a világegyetemben, hogy egyszerre érzi a nagyságát és hatalmát, valamint a kicsinységét és esendőségét. Ez a beállítódás szeretetteli és harmonikus lelkiállapotot idéz elő.
A legfontosabb és lényegi különbség a vallási-spirituális és szakrális vezető között az, hogy míg az előbbiek elsősorban a kognitív tevékenységet folytatva bizonyos területek szakavatottjai, addig egy szakrális vezetőnek sok évtizedes képzés folyamán polihisztorként az élet minden területén, szinte mindenhez kell valamilyen szinten konyítania annak érdekében, hogy minden energetikai réteghez magas megértéssel kapcsolódhasson.
Tehát ez a rendszer felülről kompatibilis. A szakrális vezető mindent és mindenkit kell hogy értsen, de belőle mindenki annyit lát és ért, amennyi a saját megértési szintje.
Ennélfogva a szakrális vezető az, aki képzettsége okán képes lehet bármilyen komplikált társadalmi kérdéskör megoldására, mert minden terület irányába vannak kohéziós karjai, és mint egy holisztikus gyógyító egyben, egységes rendszerként látja azt, ami kisebb megértési szinteken csak káosznak tűnhet. Ezért mondja a népi bölcsesség, hogy a szakrális király összeköti az eget a földdel és megteremti a földi harmóniát.
Ez a dolga, és esküjéhez híven ezt teszi a jóban, és akkor is, amikor nem értik, akkor is amikor sározzák, és akkor is ha esik vagy fúj!
Áldás az igaz úton járókra!
