A bizonytalanság a bizonyosság hiányából ered. A bizonyosság alapja a lélek azon tiszta érzése, amely felismeri az összhangját a Lét finom szövedékével. A lélek mindig haza vágyik a harmóniába, de az emberek szíve tele van félelemmel, fájdalommal, haraggal és a fejük tele van sokféle kósza elképzeléssel.
A mindenség finom létszövedéke megmásíthatatlan, tehát tény, míg a gondolataink az életről legtöbbször kusza, a lét valóságától elidegenedett elképzelések. A lélek a harmónia felé vonzódik, de ha ez az irányultság elnyomásra kerül és erőszakos akaratot kényszerítenek rá, megnyomorodik és beteggé, kreténné válva külső és belső károkat okoz. Belsőleg krónikus betegségek- és elváltozások-, külsőleg pedig gonoszság és kreténizmus formájában nyilvánul meg.
Néha túl későn jön a pálfordulás, de legtöbbször, amikor megtörténik a felismerés, és elindulunk a tényszerű valóság harmóniájának irányába, nagyon intenzív változások következnek be. A diszharmóniában ideges, fáradt, deprimált az ember és folyton veszteségei és fájdalmai vannak.
Onnan nyerhetünk bizonyosságot, hogy jó úton járunk, hogy ezek a nyűgök egyre fogynak és egyre gyakoribb érzésként éljük meg a belső békességet. Ebben a békességben benne van az igazság és az erő is, amely pontos iránytűje mindennapi tetteinknek. Amikor ez az állapot beköszönt, véget ér az önzés, és létformánkká válik, hogy másokért ugyanannyit tegyünk, mint önmagunkért, mert tudjuk, hogy a lét finom szövedéke akkor erős, ha abban mindenki erős és egészséges.
