Miképp alakíthatjuk és kvalifikálhatjuk magunkat feljebb a magasabb minőségi elvárásoknak megfelelő irányba? – IV. rész
Meddig alszotok még?
Alapvető tudományos diszciplína, hogy a dolgok, az állapotok, mindig egyensúlyi helyzet irányába törekszenek. Ez vitathatatlan. A spirituális tanítások zöme is az egyensúly kereséséről, megtalálásáról szól, hiszen az egyensúly állapotában megszűnik az emberek életében a hullámvasutazás, az egyszer fent, máskor lent, és bekövetkezik egy nagyjából állandósult állapot, amely megnyugtató.
A fizikában, kémiában ezt az állapotot stabilnak szokták nevezni, ám ez a stabilitás csak különféle helyzetek kényes együttállásának eredményeként tartható fenn. Szellemi téren például a meditációs állapotok, elvonulások és bezárkózás közepette. Ezért az emberek elkerülik a nehézségeket és konfliktusokat, magukra koncentrálnak, hogy fenn tudják tartani magukban a vágyott stabilitást. Mi-több sok „spiriguru” arra tanítja az embereket, hogy vonják ki magukat az élet nyüzsgéséből és „emeljék a rezgésüket”, „emelkedjenek”, mert így az egyéni emelkedés által majd kialakulhat egy sokkal szebb és tudatosabb társadalom. Nos, ha valamilyen tan hibás és veszélyes akkor ez az! Egyrészt azért mert álomvilágba ringatják magukat az emberek, másrészt énközpontúvá válnak, harmadrészt pedig társadalmilag hatástalanná válnak. Ugyanis attól, hogy sokan kivonják magukat a közösségből, a közös cselekvésből, csökkentik magukban a „sensus communis” vagyis a közösség együttérzésének képességét, és CSÖKKENTIK AZ EGÉSZ TÁRSADALOM POZITÍV HATÓEREJÉT. Az ember társadalmi lény, és az egész társadalmi együttműködés rendszere a közös együtt cselekvésen alapul. Minden felmutatható eredményünk emberiségként a közös alkotás következménye. Az egyén, az individum szerepe csak annyi, hogy erős láncszem legyen ebben a rendszerben. A közösségben jól együttműködő embereknek nincs szükségük meditációra és a rezgésük emelésére, mert boldogok. Kitűznek célokat, elérik és közösen megünneplik, örülnek. Erről szóltak a szüreti bálok, a tollfosztás, a kaláka munkák, stb… Ez a meditálós rezgés emelés a new age szüleménye, és gondolkodjunk egy cseppet; hogy miről is szól?! A nem-cselekvésről! A Great Resetnek a new age a szellemi bevezetője. Nagyjából ugyanaz a „birkatenyésztés”, mint a vallások áldozati mártírságának tanításai. Ezek mind-mind bódító, beteg, ember- és Élet ellenes szellemi gondolatbálványok, amelyek az izolációt szolgálják. Az egyéni emelkedés nem más, mint ócska és ÉNKÖZPONTÚ illúzió, hiszen számtalanszor tapasztaltam, hogy a nagyon „megvilágosodott és emelkedett” „mesterek” milyen gyalázatosan viselkednek, amint kizökkennek bódult állapotukból. Vagyis ez az állapot egy nagyon kényelmes és kényes egyensúly. Semmiképpen nem nevezhető harmóniának. Márpedig az UNIVERZUM a HARMÓNIÁRA TÖREKSZIK, és ez dinamikus egyensúlyi állapotok halmaza, amelyben a folyton változó helyzetek érdemben nem befolyásolják az alapelemek összhangját. Emberi szintre lefordítva: A sokféle tudású és képességű emberek sokasága közös célok érdekében egymással dinamikusan együttműködve örömmel alkotnak közösen. Mindegy, hogy közben van-e vita vagy kisebb nézeteltérések, a végén mégis elkészül az a valami, mindenki nagy örömére. A fontos a közös cél tervszerű végrehajtása! Minél több a dinamizmus egy rendszerben, annál könnyebben lehet elérni a célokat, mert az egyensúlytalanságok is egyre gyorsabban állnak be az egyensúlyi állapotokba. Vagyis a dinamizmusok egyensúlyi differenciái kiegyenlítődnek. Ebből következik, hogy az individualista egyéni felemelkedők csak lassítják az átalakulást és a sokkal jobb társadalmi létállapot elérését. Meggyőződésem, hogy ezeket a szellemi irányzatokat éppen ebből az okból tolták bele a köztudatba. A közvélemény-formálók patikamérlegen mérték ki, hogy ez ópiumként hat az egoizmusra hajló emberekre, és sokkal könnyebb lesz elbánni a tömegekkel, ha az egyébként jószándékú emberek tömegeit kivonják a forgalomból. Ily módon kevesen maradnak azok, akiknek még megmaradt a józan eszük, és cselekedni akarnak, és teszik is… Velük könnyű lesz elbánni, hiszen kisebbségben maradnak….Nos kedves egyéni felemelkedők, meddig álmodoztok még? Tudjatok róla, hogy ha nem álltok be a józan cselekvők soraiba, akkor itt nem felemelkedés, hanem elragadtatás lesz, de nagyon csúnya formában! Az Élet csodálatos és fantasztikus élmény, a fizikai test pedig maga a csoda, egy ajándék, és nem börtön. Azok, akik nem képesek a való Életben, annak működésében megtalálni az emelkedettséget, nem képesek együttműködni nemes célok érdekében, azok számára valóban nehéz lehet a lét… de számukra is van egy jó ajánlatom: – kezdjenek el kapálni! A kapálás mindenre gyógyír! Csökkenti a depressziót, segíti a barnulást, szálkásít, elősegíti a jó alvást, gyógyítja az idegeket, javítja a keringést és az anyagcserét és még hasznos is. Ideje volna, hogy végre a társadalom hasznára is legyetek! Minden ember annyit ér, amennyit a közösség boldogulásáért és a közös célok eléréséért tesz! A nemes célokért egységben együttműködő emberek tömegeivel nem tud elbánni semmilyen szervezett magánhatalom. A rossz sorsot mindig a sok-sok passzivistának köszönhetjük, a jó sorsot pedig az aktivistáknak!
Kedves hölgyek és urak, elég az önámításból és álmodozásból, ki a karosszékekből, meditációs kuckókból és irány a való Élet! Senki ne várja, hogy mások kaparják ki ön helyett a gesztenyét!
Áldás az igaz úton járókra!
