Képzelje el, hogy a fák nem csupán a levegőt tisztítják, hanem az Élet alapvető informális feltételeit biztosítják, a harmóniára, az egyensúlyra és a szeretetetre hangolnak.
A Szakrális Magyarország számára alapvető fontosságú, hogy megváltoztassuk a fákhoz való hozzáállásunkat. Ők nem csupán a természet részei, hanem a Föld megtartó energiáinak élő kódjai. Az erdők, a szent fák és azok titkai évmilliók óta őrzik számunkra a teremtés bölcsességét.
ŐSzF. ILARA Sacra Hungarorum könyvében is olvashatunk erről, amikor a fák és az életfa szimbolikáját tárja elénk, és felhívja figyelmünket arra, hogy a fák valódi jelentése sokkal több, mint amit elsőre gondolnánk.
„A fa elem az élet pumpája a Földön. Megtölti a légkört az élet információival, ezáltal kiegyenlítő, mérséklő szerepet tölt be más elemekkel, mint a víz és a levegő. A fa elem képes a viharokat és a víz erejét szelídíteni, míg a földes elemeket erősíteni. A fa elem olyan, mint egy elosztóhálózat, amely mindig kiegyenlítésre törekszik. A méltó emberi létezés alapjait teszik tönkre a tudatlan és kapzsi emberek, akik egy fában csak a benne rejlő kalóriát, deszkát és hasznot látják. Abban, hogy az emberiség olyan hihetetlenül gyorsan csúszik lefelé, nagyon nagy szerepe van az erdők és különösen a szent fák kivágásának. Egyes nagy fák olyan energiamezőket hoznak létre, amelyet semmi nem tud helyettesíteni vagy pótolni. A tudósok úgy vélik, hogy a kivágott erdők helyett a levegő ökológiai egyensúlyát a tengeri algák által levegőbe juttatott oxigén is helyettesítheti. Azt viszont nem tudják, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a levegőbe juttatott pára és oxigén fáktól vagy algáktól származik. Mivel az algák alacsonyabb rendű létszerveződés, és nem képviselik az élet komplexitását, ahogy a fa, így az általa küldött információk is lebutítják az ökoszisztémát. A fa térben és időben összehasonlíthatatlan mértékű többlet pozitív energiát termel, kódol és küld a térbe, mint bármilyen más élőlény. Ezért a fák, az erdők léte nem olyan egyszerű képlet részei, mint széndioxid megkötő és oxigént termelő, hanem egy nagyon finoman együtható biológiai, ökológiai komplexrendszer, finom hangoló működtetői” (Sacra Hungarorum I/I)
„Az izraelita hitvilágban a kabbala, azaz az életfa útjának ismerete ugyanolyan meghatározóan fontos, mint a hajdani, amazon, máriás, matriarchális ősvallásban, amit később a mag-us-ok , a mag-ara-k, férfi, rendje vitt tovább. Az őseredet ara ájonjainak szimbolikája, 7/9 ágú liliom, tulipán vagy fa, mellesleg a menóra is ezt formázza, amelyből aztán az élet kifejlődött. A mai magyar népmesékben, regékben is él még ez az őskép. Az égigérő fa valójában nem meseanyag, hanem egy elfelejtett és többé már nem értett kultikus, mitikus kép, égbe utazási jelenet, amely csak a valódi tudás és jelentőségének elfedése után lett mesemotívum. Ősi eredetre utal, hogy Ázsia szerte számos nép hanyománya megőrizte, mitosztaiban, mesében. Sajnos nagyon is szándékos és konzekvens ősvallás, (amazon) üldözésnek köszönhetően, a mágusok közül az elmúlt 3500 évben csak nagyon kevesen maradtak fenn.” (Sac(Sacra Hungarorum I/I)a Hungarorum I/I)
Olvassa el a könyvet s érezni fogja az elmondottak jelentőségét és olvassa a Fák szívhez szóló üzenetét,
védje a fákat, ültessen fákat hogy újra harmóniában élhessünk a Földdel!
Drága Lélek! (egy FA üzenete) – Szutor Erzsébet írása
Valahányszor erre jársz, én szeretettel fogadlak. Beszélni – a ti nyelveteken – nem tudok, de ha kicsit befelé figyelsz, felnézel ég felé nyúló ágaimra, öreg törzsemre, megérezheted, hogyan szólok hozzád.
Tudom, sokan szerettek engem, hiszen itt állok a sétány mellett, mégis két törzsem között kis ösvény vezet át, jobban szerettek ezen járni, mint csak úgy elmenni mellettem.
Van, aki mindig itt tornázik, törzseim között, és van, aki szereti a hátát nekem támasztani, vagy éppen bújócskázni, fogócskázni körülöttem. Ez engem is örömmel tölt fel.
De vannak, akik szögeket vertek belém, hogy a víz fölé hajló törzsemre lépcsőt építsenek.
Pedig e nélkül is fölmászhattak volna rám…
Nem tudják, hogy ÉN EZT MIND ÉRZEM, és nekem is fáj.
És nézz fel rám: a legmagasabb ágaimat mind megcsonkítottátok: nehogy a nagy viharban valakinek a fejére essen egy letört ág.
Kedves Lélek! Én már itt álltam akkor is, amikor a te nagymamád, a dédnagymamád, esetleg az üknagyanyád még meg sem születtek. Végigéltem két világháboRÚTokat, amiben bombákat dobáltatok egymás fejére, sírtatok, jajgattatok – de mindezt eltűrtétek.
És persze sok-sok társamat elpusztítottátok.
És mindenféle mondvacsinált okokból a mai napig módszeresen pusztítjátok őket – minket.
Mert nem tudjátok, hogy MI FÁK beszélgetünk egymással, bármilyen távol is legyünk egymástól!
Persze nem a ti nyelveteken, amint már mondtam.
Az öreg erdőkben, ahol ti emberek nem avatkoztok bele a dolgainkba, családjaink háborítatlanul, békében élnek: óvó szeretettel vigyázunk egymásra: a föld alatti gyökérzetünk összekapcsolódik, megérezzük, ha egyik társunk beteg, vagy gyengélkedik: tápanyagot, és szeretetet küldünk felé. A kis fiatal felnövekvő fácskákra vigyázunk, tanítjuk őket, hogyan kell a nagy viharban is helytállani.
Ha egy ilyen erdőben jársz, érezni fogod, mennyire MÁS itt, mint például egy általatok katonás sorokba ültetett erdőben, csupa egyforma, szánalmas csenevész kis fácskák között. (Az ember szíve összeszorul – a FÁKÉ meg még inkább)
Nem csak oxigént készítünk, ami az életetekhez nélkülözhetetlen az általatok kilehelt széndioxid belélegzésével, hanem annál sokkal, sokkal többet adunk nektek – persze, csak ha elfogadjátok.
Ha szemetet dobálsz a lábainkhoz, tudd: minket ez nagyon zavar, de nem tudjuk fölszedni.
Mi nem csak néhány ezer vagy tízezer évek óta vagyunk itt – évmilliók óta lakunk ezen a Földön.
Sokszor végignéztük a kipusztulásotokat (bár ti erről mit sem tudtok, pedig magatok okoztátok), s most is a legjobb úton haladtok efelé…
Gyere hozzánk vendégségbe: bármelyik erdőnkben szívesen látunk, feltéve, hogy tiszteletben tartod a mi rendünket, a Természet Rendjét. Ha csendesen figyelsz, megértheted a FÁK ÉLETÉT: sosem hivalkodunk szeretetünkkel, ám mindenféle teremtménnyel békében, harmóniában élünk – adunk és elfogadunk.
Comments are closed