Ne várjon unalmas történelemleckét – itt egy olyan olvasmányról van szó, ami végre megtörheti a világunkat megrontó hazugsághalmazt. Most végre nemcsak a nagynevű történelemkönyvek felfújt legendáit olvasgathatja, hanem egy olyan valódi, élő tudást kap, ami bizton állíthatjuk  megváltoztatja a világról alkotott eddigi képét.

Miért fontos, hogy magyarként  elolvassa ezt a könyvet? Mert a következő korszak nem valami távoli jövő – hanem most kezdődik! És mi, magyarok, vagyunk azok, akik a a kezünkben tartjuk a kulcsot.   Ha valaha is érezte, hogy a világ több lehetne, hogy több van a történelem mögött, akkor itt az ideje, hogy elolvassa ezt a könyvet, és végre rálépjen arra az útra, ami tényleg elvezet a világ megértéséhez.

Ez nem átlagos könyv, minden szinten paradigmaváltó, márcsak azzal is, hogy az ún. prehistorikus korba vezet vissza. A Földön  fellellhető legősibb iratból (200.000 éves TURARA)  találhatunk benne idézeteket, amelyek közelebb visznek a   világ működésének megértéséhez. 

Ne halogassa – a jövő a mi kezünkben van, és SACRA HUNGARORUM segít megérteni, miért!
A legmegrázóbb és legfelemelőbb felfedezésre hív a Sacra Hungarorum minden magyar szívű embert! 

Rendelés: konyvrendeles@sacraveritas.com

I/I kötet – Általános bevezetés az ősi múltba – 5 000 Ft
II/II kötet – Magyar Nemzet Szabadság Alkotmánya és az Egyetemes Szent Szellem Élet Kánonja – 4 000 Ft

Könyv korlátozottan vásárolható Budapesten a Püski könyvesházban is.

Írások, gondolatok a könyvről.

Idézetek a Sacra Hungarorum I. (Általános bevezetés az ősi múltba ) kötetből:

„A földi világban két nép, de inkább két minőség rivalizál egymással a kiválasztottság vonatkozásában. Az egyik valódi, míg a másik minden követ megmozgat annak érdekében, hogy annak látszék. Az egyik, mit sem tudva származásáról és a világban őt megillető helyéről, nemeshez illő, hősies méltósággal viseli az élet akár igazságtalan megpróbáltatásait is. Közben a másik, hit és egyéb rendszereket szervez, törvényeket alkot, elterelő hadműveleteket visz véghez, szipolyoz, üt, vág, rombol, csak ki ne derüljön az igazság. Vajon melyik viseli magán a valódi szakralitás bélyegét? És vajon kire mi vár a végső elszámolás pillanatában? Kételyek ne legyenek. A szakrális berkekben kvantumra pontos az elszámolás.”

” Magyar emberektől önbecsmérlően számtalanszor hallani, hogy a magyar birkanép, bármit meg lehet vele csinálni. Miért van ez így? A nemtelen emberek gyorsan kibújnak a kötelezettségek és a nehézségek alól. A nemes, emelkedett lelkületű ember természetéből fakadóan toleráns, türelmes és elfogadó. Ezért nem lázadozik, hanem keresi és kutatja a túlélés alternatív útvonalait. Olyan útvonalakat, amelyek lehetőség szerint nem járnak erős konfrontációkkal, és nem mások kárán jut előre. Tekinthetnénk akár afféle opportunista hozzáállásnak is, de ahhoz azonban más szív, lélek és más nyelv kellene. A magyar anyanyelv az embert egy arhaikus gondolati leképezési séma mentén működteti, és ez a mintázat lelkileg is formája. Aki magyarul képes gondolkodni és értelmezni a szavak ősi üzeneteit, hatalmas támogatást kap a kiteljesedéshez. A magyarnak minden kreativitás megadatott a nyelve által, és ha nem él a lehetőséggel, vagy nem ismeri igazán, és nem jól használja a nyelvét, akkor súlyosan elbutul. A magyar ember nem olyan, mint a modern nyelveket beszélő népek gyermekei. Amikor egy magyarnak azt mondják, hogy csináld meg ezt vagy azt, akkor rákérdez, hogy miért? Miért úgy, és miért nem amúgy? Ez a fajta nyakasság a ma is ismert utód magyar nyelven keresztül az onto-ono ősnyelv logikájából merítkezik, ezért mindenben a variációk sokaságán keresztül optimalizálja a végső, logikailag legjobban illeszkedő megoldást. A magyar nyelv a világ legősibb nyelvének a máig legtökéletesebben fennmaradt utódja. Furcsa módon az idők változásai folyamán hol távolabb, hol közelebb került az onohoz. Az ono nyelv a létezés nyelve. Az on a görögben máig azt jelenti, hogy létezés- ontológia, lételmélet tan, onológia, analógia. A modern magyar nyelv bizonyos értelemben közelebb került az ősnyelv által tolmácsolt létfilozófiához, mint például 3000 évvel ezelőtt. Nyelvtani szerkezetén keresztül kapcsolatban van a teremtés logikájával, és szinte független a szókészletétől. Mégis viszonylag nagyszámú alapetimonokra, ősi alapszavakra épülő szókészlet adja a nyelv általános árnyaltságát. Az ono a létezés nyelveként, a létlogika mentén, hangonként, szótagonként építkezve mellérendel és utal. Nem magyaráz, és mondatalkotása szutra stílus jegyeket visel. A szutrák tömör, tőmondatszerű mondatok. Többnyire hiányosak, és a hiányzó szavakat ki kell következtetni. A magyar nyelv ugyanezt a logikát követi. Ezért, ha valaki magyarul gondolkodik, és valóban érti az anyanyelvét, akkor bármilyen matematikai és elméleti kérdésre könnyen megtalálja a választ, mint más, modern nyelveken. Nem kell más, mint jól ismerni a magyar nyelvet, és figyelni a szavakban elrejtett másodlagos jelentéstartalmakra. Például, amikor valaki szorult helyzetbe kerül, azt kiáltja: Segítség! Aki érti a nyelvet, kihallja belül a konnotációt, hogy ez valójában összetett szót felszólítása teremtés felé. Segíts, ég! Ebben a szóban teljes a két szó, és két jelentéstartalom, vagyis nem képzett szó, ahogy rengeteg egyéb magyar szóban is. Azonban a magyar szavak túlnyomó többségének értelembeli összetettsége és másodlagos jelentéstartalma azért nem tűnik fel még a vájt fülülek számára sem, mert a mögöttes szakrális tudást a múlt homálya fedi.”

” Manapság néhány nem jelentős vallás követőitől eltekintve, az ateisták képviselik a világban a legtisztább spiritualitást, ugyanis ők mentesek a butító dogmáktól, és teljesen érthető okból tisztán akarnak látni. Sajnos, ők viszont gyakran átesnek a ló túloldalára, és a tudomány dogmáit harsogják. A legmagasabb szintű spiritualitás a józan ész és a tiszta szellem. Mi azért jöttünk, hogy az emberek szemét felnyissuk, és a tekinteteket a józan ész és éberség irányába fordítsuk. A szónak abban az értelmében, amely az Isten hitet a dogmatikus vallásokkal azonosítja, mi is ateisták vagyunk, anélkül, hogy materialisták lennénk. Ám ha mindenképpen kategóriába kellene sorolni a létfelfogásunkat, akkor talán gnosztikusnak, vagy szakrálisnak nevezném, hiszen a gnoszisz, vagy gnózis a különleges szent tudást jelenti, amely a szakrális tudáson alapszik. A szakrálitás pedig annak ellenére, hogy az évezredek vallási dogmái használták és koptatták a fogalmat, kifejezetten egzakt tudomány. A szakrálitás tértan, számtan, kinetika, logika, aritmetika, satöbbi, vagyis a szakrálitás olyan algoritmus, amely nélkül egyetlen sejt, vagy molekula sem jöhetne létre. Tehát az ős tudás egy egészen természetközpontú, letisztult és koheres létszemlélet, amely a magyar őstörténetet magyar vonalon egészen Künde távozásáig és kisebb-nagyobb hanyatlásokkal, de legkésőbb az Árpádház kihalásáig jellemezte. A magyarság, a magyar néplélek, népemlékezet sohasem szakadt el természet integrált léffelfogástól, hiszen Európában egyedülállóan a természetgyógyászat intézményesen működik máig. Megítélésem szerint materialistának lenni erős, vak hitet jelent. Abban hinni, hogy az anyagi elemekből, molekulákból, mint építőkockákból lehet összerakni a világot olyan, mintha abban hinne valaki, hogyha darabjaira szétszed egy élőlényt, akkor azokból az alkatrészekből vissza is lehet építeni. A materializmus szintén egy szélsőséges vallás. Szerencsére ma már az emberek hatalmas tömegei utasítják el a dogmatikus, életidegen szemléletmódokat, és keresik az új alternatívákat. Őket úgy nevezzük spirituális útkeresők. Az útkeresők zöme sajnos mégsem jut el a tiszta forráshoz, mert a keresleti elvnek megfelelően gyorsan kialakult a gurubiznisz is, és számtalan, irdatlan hülyeséget tanítanak az útkeresőknek. Lettek szép számmal asramok, tömegek zarándokolnak buddhista országok kolostoraiba, mennek zarándokutakra, Magyarországon emellett beindultak a táltos képzők is. Az emberek elszánt útkeresését mi sem jelzi jobban, minthogy hatalmas pénzeket áldoznak azért, hogy végre ráleljenek valami lelki mankóra, megnyugvásra. Támpontokat keresnek az élethez, és nemhogy támpontokat kapnának, hanem egyenesen rombuló ostobaságokat kapnak időnként horribilis árakon. S az emberek hoppon maradnak. Üres a lelkük, válságból válságba tengődnek, mert nem találják a nyugvó pontjukat. Kétségtelen, hogy elkerülhetetlen az útkeresésének ez a kallódó fázisa, de a jó erkölcsű ember mégis rosszallóan csóválja a fejét, hisz ilyen mértékű gazemberség mellett nem lehet szemed húnyni. Felmerül a jogos kérdés. Vajon mi tartja még mindig össze ezt a világot? A válaszhoz könnyebben juthatunk el, ha másik kérdést teszünk fel. Vajon milyen esemény bontotta le az emberi világ rendjét? Vajon mikor indult útjára a bomlás? Amint megvan a válasz a nulladik pillanatra, máris kézenfekvővé válik a jelenre, a huszonnegyedik órára vonatkoztatható megoldás is. Hisz mindaz az őrület, ami a jelent uralja, könnyűszerrel hatástalanítható, amint megértjük, hogy mi az eredője.”