Hogyan használjuk a „szakrális” szót a jogi értelemben?
A Szakrális Magyarország jogi értelemben olyan alkotmányos rend, együttélési szabályrendszer, amely az élet védelmét és fenntarthatóságát a jog elsődleges mércéjévé teszi, és a hatalom tecnikáit, valamint a gazdaságot egyenesen a természetjogból vezeti le és analóg módon annak szolgálatába állítja.
A Szakrális Magyarország jogrendjében a „szakrális” kifejezés tehát nem vallási kategória, és nem hitbéli meggyőződést jelöl. A szó normatív–jogi fogalomként jelenik meg, amely az életet szolgáló rend elsődlegességét rögzíti minden jogi, gazdasági és közösségi döntés felett.
Jogalkalmazási értelemben a „szakrális” olyan minősítő fogalom, amelynek célja annak vizsgálata, hogy egy szabály, intézkedés vagy magatartás összhangban áll-e az élet fenntartásának, az emberi méltóságnak és a természeti rendnek az alapelveivel. A szakrális jelző tehát nem személyek hitéről, hanem cselekvések következményeiről szól.
A szakrális jogfelfogás abból indul ki, hogy nem minden jogszerű cselekedet igazságos, és nem minden gazdaságilag hatékony döntés szolgálja az életet. Ezért a jog nem lehet önmagába zárt technikai rendszer: szüksége van egy külső mércére, amely az élet védelmét és hosszú távú fenntarthatóságát biztosítja. Ezt a mércét jelöli a szakrális fogalom.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a jogalkalmazás során elsődleges kérdéssé válik: erősíti-e az adott döntés az ember testi, lelki és közösségi épségét, illetve a természeti környezet egyensúlyát, vagy éppen gyengíti azt. Amennyiben egy szabály vagy intézkedés az élet ellen hat, úgy a szakrális jogrend szerint felülvizsgálatra szorul, még akkor is, ha formálisan megfelel más jogi előírásoknak.
A „szakrális” szó jogi használata tehát korlátot állít a hatalom és a haszonelvűség elé. Nem megengedett olyan döntés, amely az életet puszta eszközzé, erőforrássá vagy statisztikai adattá alacsonyítja. A szakrális jogrend célja ezzel nem az irányítás szigorítása, hanem a felelősség kiterjesztése: a jelen döntéseit a jövő következményeivel együtt vizsgálja.
Összefoglalva: a „szakrális” kifejezés a Szakrális Magyarország Alkotmányában az élet elsődlegességének jogi megnevezése. Nem hitet követel, hanem mércét ad; nem vallási uralmat vezet be, hanem az emberi és természeti rend védelmét emeli alkotmányos szintre.
Mit jelent a jelen jogi értelmezésben a Magyar Nemzet Szabadság Alkotmányán nyugvó Szakrális Magyarország?
Jogi értelemben a Szakrális Magyarország nem vallási állam, nem politikai párt és nem hagyományos nemzetállami konstrukció. A Szakrális Magyarország alkotmányos rendként értelmezhető, amelynek alapja és célja nem a hatalomgyakorlás technikája, hanem az egyteames élet védelmének és fenntarthatóságának elsődlegessége.
A Szakrális Magyarország Alkotmánya olyan normatív keretet hoz létre, amelyben a jog forrása nem kizárólag az emberi döntés, a többségi akarat vagy a gazdasági érdek, hanem az élet rendjével való összhang. Az Alkotmány ebből következően nem pusztán jogokat deklarál, hanem a jogalkotás és jogalkalmazás mércéjét is rögzíti: azt, hogy egy döntés akkor tekinthető legitimnek, ha az az életet, az emberi méltóságot, a közösségi felelősséget és a természeti egyensúlyt erősíti.
A Szakrális Magyarország jogrendjében az állam nem végső hatalom, hanem gondnoki szerepet betöltő intézményrendszer. Feladata nem az élet feletti uralom, hanem annak védelme és szolgálata. Ennek megfelelően az Alkotmány a hatalomgyakorlást nem önálló célnak, hanem feltételes jogosultságnak tekinti, amely kizárólag addig áll fenn, amíg az élet rendjével összhangban működik.
Az Alkotmány jogalanya nem csupán az egyén, hanem a közösség és a jövő generációk is. Ez azt jelenti, hogy a Szakrális Magyarország jogrendje időtávban gondolkodik: a jelen döntéseit a hosszú távú következmények fényében vizsgálja. A jogalkalmazás során ezért kiemelt szempont, hogy egy intézkedés nemcsak jogszerű-e, hanem igazságos és életképes-e.
A Szakrális Magyarország állampolgársága jogi értelemben minőségi részvételt jelent. Az állampolgár nem csupán jogok hordozója, hanem a közjóért viselt felelősség alanya is. A jog és a kötelesség egymást feltételezik: a jogrend abból indul ki, hogy a szabadság csak felelősséggel együtt tartható fenn.
Tehát a Szakrális Magyarország az Alkotmányával együtt életközpontú alkotmányos rend. Olyan jogi rendszer, amely az állami szervezetet, az intézményeket és a gazdaságot a minőségi Élet és a minőségi elvek megvalósításának szolgálatába állítja. Deklaráltan rögzíti azt az alapelvet, hogy bármi ami az Élet ellen hat, az jogilag nem tekinthető legitimnek, mivel ütközik a létezés alapelveivel.