Mit lát az, aki először találkozik Vele?

ŐSzF. ILARA nem illeszkedik a megszokott kategóriákba. Nem közszereplő a szó hagyományos értelmében, nem vallási vezető, nem politikai szereplő, és nem spirituális „brand”.

Éppen ezért sokakban az első kérdés nem az, hogy mit képvisel, hanem az, hogy hogyan értelmezhető egyáltalán a jelenléte.

A 2012. december 21-én Svájcban történt felszentelése ebben az értelmezésben nem karrierállomás, hanem állapotváltozás: egy olyan szerep vállalása, amelyet a hagyomány a szakrális fő szuverénként ír le. Ezt a szerepet Ő nem hagyományos politikai értelemben gyakorolja, hanem erkölcsi és életelvi iránytűként.

ŐSzF. ILARA munkássága nem eseményekben, hanem folyamatokban mérhető. Tanításai az Élet Rendjére, a női és férfi minőség egyensúlyára, valamint a személyes és közösségi felelősség visszaállítására épülnek. A hangsúly nem a misztikumon, hanem sokkal inkább a fizikai valóságunk szintjén az életminőséget meghatározó döntésein van.

Az Világ Etikai Kódexe, az Élet Kánonja és a Magyar Nemzet Szabadság Alkotmánya ebben az összefüggésben nem vallási iratok, hanem normatív keretek: kísérletek arra, hogy az erkölcsi rend újra megjelenjen a közösségi működésben. ŐSzF. ILARA itt sem írói szerepet vállal, hanem szellemi iránytűként felelősséget egy történelmi átmenetben.

ŐSzF. ILARA szerepe rezonancián alapuló: jelenlétével és gondolati rendszerével hív meg egy másik működésmódba. Ez a pozíció több nagy szellemi hagyománnyal mutat rokonságot – avatár-, logosz- vagy bódhiszattva-értelmezésekkel –, ugyanakkor nem követel hitet, csupán belső koherenciát és erkölcsi mérlegelést.

ŐSzF. ILARA – személyes tapasztalatból, előítéletek nélkül

Amikor ŐSzF. ILARÁVAL először találkoztunk, pontosan ugyanazokkal az elvárásokkal és sztereotípiákkal érkeztünk, mint bárki más. Egy „ilyen szerepben” megjelenő emberről a legtöbb ember óhatatlanul előre gyártott képeket hordoz: különleges megjelenést, fennkölt viselkedést, távolságtartást vagy épp spirituális szerepjátszást. Ezek a várakozások azonban nagyon gyorsan irrelevánssá váltak.

Ami szembetűnő volt, az nem valamiféle „misztikus aura”, hanem egy rendkívül emberi jelenlét. Olyan emberé, aki nem szerepet játszik, nem megfelelni akar, és nem igyekszik hatást kelteni sem. Ez elsőre zavarba ejtő. Később válik érthetővé, hogy itt nem egy klasszikus közszereplői működésről van szó, hanem egy egészen más minőségről.

A fátyol jelentése – nem elrejtés, hanem határ

Sokan kérdezik: miért jelenik meg ŐSzF. ILARA egyes közösségi terekben fátyolban? A legegyszerűbb válasz az, hogy nem önmagát kívánja láthatóvá tenni. Bizonyos helyzetekben nem személyt, hanem eszményt képvisel – és az eszménynek nincs arca. A fátyol ebben az értelemben nem elválaszt, hanem megvédi a teret attól, hogy a figyelem a külsőségekre csússzon át. Másrészt ez egy protokolláris elvárási is abban a Rendben, melyet Ő képvisel. Az Ő fátyla éppúgy nem lehetne kérdés, mint az, hogy a férfi papok miért viselnek szoknyát.

Ez tudatos eltérés a jelenlegi magyar – és tágabban európai – közszereplési normáktól, ahol minden az arcról, az identitásról, a személyesség kiárusításáról szól. Itt épp ennek az ellenkezője történik: a hangsúly azon van, ami elhangzik és ami történik, nem azon, aki mondja. A fátyol egyfajta jogi–etikai határjelzés is: nem mustra, nem fogyasztás, nem véleményipar tárgya.

Akik huzamosabb ideje együtt dolgozunk Vele, azoknak egyértelmű, hogy a mindennapokban ŐSzF. ILARA nem igényel kiváltságokat, nem vár el különleges bánásmódot, és kifejezetten idegenkedik a körülrajongástól. Sokszor épp az ellenkezője történik: olyan feladatokat vállal magára, amelyeket a mai világban senki nem társítana „vezetői” pozícióhoz.

Ugyanakkor nem könnyű Vele együttműködni. Nem azért, mert követelne, hanem mert kérlelhetetlenül őszinte. Nem igazodik automatikusan mások komfortjához, nem tompítja le a mondanivalóját csak azért, hogy könnyebben befogadható legyen. Ez sokszor szembesít a saját korlátainkkal, beidegződéseinkkel, sérülékenységünkkel. A feszültség nem kívülről jön – belőlünk fakad.

Fontos tapasztalat, hogy ŐSzF. ILARA tükörként működik. Nem „nevel”, nem instruál, nem épít követői rendszert, nem célja a népszerűség. Az emberek nagyon különböző dolgokat látnak Bele – és ezek a benyomások gyakran többet mondanak az észlelőről, mint Róla. Ezért is félrevezető minden egyszerűsítő címke: guru, vezető, avatár, politikai szereplő. Ezek mind kényelmes fogalmak, de egyik sem fedi le a valóságot.

Aki közelebb kerül Hozzá, annak idővel világossá válik: nem kíván semminek az élére állni, nem akar „meggyőzni” senkit. Amit tesz, az inkább egyfajta iránytartás. Van benne egy megkérdőjelezhetetlen következetesség, amely nem alku tárgya, és egy felelősségtudat, amely nem igényel külső megerősítést. Hitelessége abban áll, hogy az általa hirdetett szellemi-lelki-erkölcsi értékek szerint él, gondolkodik és cselekszik. Magán élete feladásával csak ennek a küldetésnek szenteli idejét, energiáját. Erre esküdött fel. Ezen felül a Szakrális Magyarország szerveződésnek a költség kiadásait legnagyobb részben Ő finanszírozta. Ezek külön-külön is milliós nagyságrendű tételek, mint például az Élet Kánon 9 eredeti példánya merített papíron művészi nyomtatásban, bársonyborítású hengerekben, égerfa dobozban, de említhetnénk a Békesség Asztalát, mely egy 6 m átmérőjű tölgyfa asztal, 21 székkel stb.

Azért belátjuk, hogy a személyével kapcsolatos kérdésekben könnyű végletekbe esni. Nem akarunk idealizálni, vagy mítoszt gyártani, személyi kultuszt sem kívánunk építeni, mely akár gúnyt is kiválthat. Egyik sem segít megérteni azt, ami ténylegesen történik. Ez az írás tanúságtétel arról, hogy létezik olyan működés, olyan személy, aki nem illeszkedik a megszokott kategóriákba, mégis következetes, emberi és komolyan vehető. Hiszen ILARA rangja és címe ellenére pontosan úgy viselkedik, mint egy átlagember. Ezért is van, hogy sokan kételkednek hitelességében. Ő egyáltalán nem tart igényt különleges bánásmódra, sőt, zavarja, ha „ugrálnak körülötte”, vagy lesik a kívánságait, noha mi, akik valóban hatalmas tisztelettel vagyunk személye iránt (mert látjuk, tudjuk, hogy mi mindent tesz értünk, időt, energiát nem kímélve) sokszor zavarban is vagyunk emiatt.

A részletes életrajzi és életúttal kapcsolatos információk külön oldalon érhetők el. Itt tudatosan nem ez volt a cél, hanem annak bemutatása, hogyan hat mindez ránk, akik nem kívülről szemléljük, hanem benne élünk ebben az együttműködésben.

küldetéssel.