Történelmi jelentőségű döntési helyzetben vagyunk! Ez a választás nem szereplők között zajlik, hanem jövőképek között.

„Teljes a káosz és kétségbeesés, az emberek sokkos állapotban vannak, és nem látják, hogy ebből hogyan lehetne kimászni. Pedig ebben a hatalmas kavalkádban mégis van kiút! Létezik egy alternatíva, amely egyszerre épít a felelősségre, szabadságra és az Isteni Rendbe vetett bizalomra.” ŐSzF. ILARA

Az elmúlt évtizedekben Magyarországon és Európában is újra és újra megjelent a várakozás, hogy majd „most” jön el a fordulat: egy új politikai erő, egy erős vezető, egy megváltó rendszer. A tapasztalatunk mégis az, hogy a szereplők cserélődnek, a logika marad.

A közéletben a választás fogalma hosszú ideje beszűkült. Többnyire szereplők, stílusok és kommunikációs stratégiák között kell döntenünk, miközben az alapvető működési logika változatlan marad. Ez az élmény sokunk számára nem politikai kérdés többé, hanem egzisztenciális tapasztalat: a mindennapi életünkben érzékelhető bizonytalanság, kiszolgáltatottság és jövőtlenség formájában jelenik meg.

A Szakrális Magyarországban ebből a tapasztalatból indultunk ki, és egy másik szintre helyeztük a kérdést. Azt vetjük fel, hogy a válság nem személyekhez kötődik, hanem ahhoz a rendhez, amely meghatározza a döntések irányát, a felelősség kezelését és az ember, a közösség, valamint a természet viszonyát. Ebben az értelemben a Szakrális Magyarország nem politikai alternatíva a megszokott értelemben, hanem egy új társadalmi berendezkedési logika felvázolása.

A szemléletünk abból indul ki, hogy a társadalom alapja nem gazdasági mutatókban és hatalmi egyensúlyokban ragadható meg, hanem az élet minőségében. Abban, hogy a gyermekeink számára kiszámítható jövő, a számunkra egyénileg egészséges életfeltételek, a közösségeink számára megtartható erő, a bolygó bioszférája számára pedig regenerálódási lehetőség áll-e rendelkezésre. A Szakrális Magyarország ezekre a kérdésekre nem részmegoldásokat kínál, hanem egy átfogó rendi keretet.

Ebben a keretben a választásokon való részvétel, véleménynyilvánítás nem kizárólag a politikai döntések delegálását jelenti. A közösség tagjai felelősségi viszonyban állnak egymással és a környezetükkel, legyen szó földről, tudásról, egészségről vagy a következő generációk életfeltételeiről. A vezetés szerepe ebben a felfogásban szolgálatként értelmezhető: olyan funkcióként, amely a közösség hosszú távú fennmaradását tartja szem előtt.

A Szakrális Magyarország ezért történelmi léptékű választási lehetőségként értelmezhető. Nem egy választási ciklusra ad választ, hanem arra a kérdésre, hogy a jelenlegi civilizációs pálya fenntartható-e tovább. Arra, hogy képesek vagyunk-e olyan társadalmi rendet működtetni, amely nem fogyasztja el saját jövőjét, és nem terheli át a döntések következményeit a gyermekeinkre.

A valódi tét

Ennek a választásnak a valódi tétje az, hogy milyen elvek mentén szerveződik a közös életünk a következő évtizedekben. Az, hogy az emberi méltóság, az élet védelme és a természeti egyensúly képes-e elsődleges viszonyítási ponttá válni. Az, hogy a társadalom a rövid távú érdekek logikáját követi tovább, vagy képes felelősséget vállalni önmagáért, a gyermekeink jövőjéért és a bolygó bioszférájáért.

A Szakrális Magyarország ebben az értelemben valódi választás: nem azért, mert minden kérdésre kész válaszokat ad, hanem azért, mert egy olyan irányt jelöl ki, ahol a jövő nem elszenvedett következmény, hanem közösen vállalt felelősségünk.

Ez a választás egy egyszeri döntés. Ez annak eldöntése, milyen világot hagyunk magunk után.

Fontos kérdés, hogy miért pont most? Mit is jelent a most?

Mert a válságok már nem külön-külön jelentkeznek. Gazdasági, társadalmi, ökológiai és erkölcsi töréspontok egyszerre váltak érzékelhetővé, és ez alapvetően megváltoztatja a döntések természetét. Ami korábban elodázható volt, az mára egymást erősítő kényszerré vált.

Az elmúlt évtizedekben a politikai rendszerek a korrekció logikájára épültek, lásd pl. a Világgazdasági Fórumokat: részmegoldásokkal, reformígéretekkel és ideiglenes egyensúlyokkal próbálták fenntartani a működőképesség látszatát. Az elemzések azonban egybehangzóan arra mutatnak rá, hogy a jelenlegi civilizációs modellek elérték a határaikat. A társadalmak egyszerre szembesülnek demográfiai válsággal, környezeti kimerüléssel, intézményi bizalomvesztéssel és azzal, hogy a jövő terheit folyamatosan a következő nemzedékekre tolják át.

Ebben a helyzetben a „majd később” már nem semleges döntés, hanem állásfoglalás a fennálló pálya fenntartása mellett. A most kérdése ezért nem időzítésről szól, hanem felismerésről: arról, hogy a civilizációs működés jelenlegi iránya nem képes önkorrekcióra, és a halogatás maga vált kockázati tényezővé.

ŐSzF. Ilara tanításai és jóslatai ebben az értelemben egy olyan látásmódként jelennek meg, amely időben azonosította azt a korszakhatárt, ahol a választás többé nem technikai, hanem morális természetű. A „most” nem dátum, hanem állapot: annak felismerése, hogy az élet védelme, a gyermekeink jövője és a bioszféra teherbíró képessége egyszerre vált döntési tényezővé.

A Szakrális Magyarország ezért nem „előreszalad”, hanem megoldással reagál. Arra a helyzetre ad választ, amelyben a társadalmunk már nem engedheti meg magának, hogy a rend kérdését tovább halassza. A kérdés többé nem az, hogy lehet-e másként élnünk, hanem az, hogy meddig halogatható annak kimondása, hogy a jelenlegi pálya nem fenntartható.

A MOST tétje

A „most” azt jelenti, hogy először válik láthatóvá: a döntéseink következményei nem elméleti jövőben, hanem a következő generáció, gyermekeink és unokáink életfeltételeiben fognak megjelenni. A választás ezért történelmi, mert először áll egyszerre rendelkezésre a felismerés, a tapasztalat és az a társadalmi nyomás, amely egy új rend irányába mutat.

Ezért most.
Nem azért, mert minden készen áll, hanem azért mert tovább halogatni nagyon nagy veszteségeket eredményez!

„Aki hisz a személyes felelősségében, a szívből jövő szabadságban és abban, hogy Isten velünk van, most van itt az idő, egy jobb világ iránti elköteleződésre! Egy olyan valóban jelentős változást előidéző választásra, amely garantálja saját és szerettei méltóságát!
A WEF új világrendje – legyen az bármilyen nagyhatalmi tervekkel teli – csak addig győzedelmeskedhet, amíg mi, a magyar szent nép, nem állunk elébe!
Nekünk a saját szakrálisan helyénvaló utunkat kell követni!
A Szakrális Magyarország eszmeiségében a Törvény nem uralkodik felettünk, hanem szolgál minket.
Építsük együtt a jövőt, ahol a rend, a békesség és az egyszerűség uralkodik!
Aki bújt, aki nem… az Aranykapu nyitva áll azok számára, akik egy szebb, szellemibb, igazságon és békességen alapuló fenntartható valóban új világrendet szeretnének kialakítani.
Minden az első lépéssel kezdődik, és itt az ideje megtenni ezt a lépést a valódi szabadságért, a méltó életért, a magyar aranykorért!” ŐSzF. ILARA