Több kérdés érkezett Tőletek arra, hogy számomra valójában mi a fontos, hiszen néha kis dolgokból nagy ügyet csinálok, máskor a legnagyobbakat is elbagatellizálom?
Nos az első és legfontosabb válasz erre az, hogy nincsenek kis és nagy dolgok. Csak dolgok vannak. Történések vagy teendők. Számomra szinte teljesen mindegy az események vagy helyzetek nagyságrendje, mert mindegyik az adott pillanatban zajlik, és az adott pillanatban igényel döntést. Pontosan ugyanakkora a ráfordított energia kell a semmiséggel kapcsolatos döntésre, mint egy távolabbi nagy horderejű elhatározásra. Mindkettő valójában egy pillanatban történik.
Másrészről ritkán döntünk nagy dolgokban, de a kis dolgokban viszont folyamatosan. Mit veszek fel, mikor kelek fel, hogy válaszolok, milliónyi döntés akár egy napon belül. Így ezek kis döntések, amik az életünket teszik ki, legalább olyan fontosak, mint a ritka nagy pillanatok, hiszen ebből a sok-sok kis mozaikdarabkából tevődik össze az életünk, és valójában ezek a kis pillanatok az életünk bizonyságtevői, hogy jók, avagy rosszak-e a döntéseink. A sok jó döntésünk sok jó eredményt fial, míg a rossz és hibás cselekedeteink az ellenkezőjét eredményezik.
Filozófiai értelemben a semmi is minden, és a minden is semmi. Ezért a semmiségekhez is úgy viszonyulok, mint a nagy dolgokhoz, hiszen a sok semmiségben hozott jó döntések, jól kivitelezett folyamatok, gyakorta nagy hatást váltanak ki a későbbiek folyamán. Vagyis minden pillanatunkban vetünk és a későbbiekben aratunk. Akik sokat bénáskodnak, szerencsétlenkednek és leejtenek dolgokat, kiesik a kezükből, stb… azok számára széttöredezik a valóság, és rendkívül sok konfliktust élnek meg. Tehát nyugodtan kimondható, hogy aki azokat a pillanatokat nem becsüli, amelyekben a kis dolgok történnek, az nem lesz képes kézben tartani az életét, a folyamatokat és kvázi képtelen irányban tartani az életét.
Az Élet alapvető törvénye a folytonos jobbításra való törekvés. Minden pillanatunkban együtt kell haladnunk az Élet ilyetén diktátumával, figyelnünk kell a helyénvalóságra, és ennek eredményeképp azt tapasztalhatjuk, hogy kisimulnak körülöttünk a dolgok, és minden gördülékenyen halad. Aki a kis dolgokban eredménytelen és szerencsétlen, annak nem sok esélye van arra, hogy majd a nagy dolgokban jól döntsön, sőt egyáltalán eljusson oda, hogy nagy döntéseket hozzon! Tehát a hétköznap kis dolgaiban szerezhetjük meg azokat a tapasztalásokat és rutint, amelyek kellő önbizalmat nyújtanak arra, hogy az Élet nagy dolgaiban is jó döntéseket hozzunk.
Tehát egy szakrális vezetőnek az a dolga, hogy a kis dolgokban is figyelmeztessen annak érdekében, hogy a folyamatok az adott helyzetben jó irányt vegyenek, és a nagy dogokban is bőséges lehessen a szüret!
